(MTI) - A két múzeum immár ötéves együttműködése során több sikeres kiállítást hozott létre, ez alkalommal számos olyan színháztörténeti jelentőségű dokumentumot hoz nyilvánosságra, amely az utóbbi évek kutatásai, a két intézmény szakembereinek, valamint Kiss Manyi unokaöccsének, Kiss Albertnek munkája révén került napvilágra - közölte az OSZMI. A centenáriumi kiállításnak a Mikes-Szentkereszty-kúriában található, megújuló Kiss Manyi-emlékszoba ad otthont.
Kiss Manyi (1911-1971) idén márciusban lett volna 100 éves. A Székely Nemzeti Múzeum és az OSZMI a centenáriumi emlékév tiszteletére számos eseményt szervezett: kiállítást rendeztek a Vendéglátóipari Múzeumban, a Pécsi Országos Színházi Találkozón és emléktáblát avattak szülőhelyén, Magyarlónán (Románia). Az OSZMI tájékoztatása szerint a programok sorából kiemelkedik a mostani tárlat, amelyet Kiss Manyi választott szülőföldjén rendeznek meg.
Zágon és a család mindennél fontosabb volt Kiss Manyi számára: nyaranként vissza-visszatért a székelyföldi faluba, művészete is ebből a talajból gyökerezett. "Bár a tárgyak, képek csak halvány lenyomatai lehetnek egy ember életének, egy művész pályája szempontjából mégis konkrét fogódzót jelentenek az emlékek megőrzéséhez. Segíthetnek abban, hogy mind a falu, mind az ide látogató emlékezetében a színésznő, a 20. századi magyar színjátszás egyik legnagyobb tehetsége, méltó módon fennmaradjon" - olvasható a tárlat ajánlójában.
A Kiss Manyi centenáriumi kiállítás a falunapok keretében nyílik meg. Az esemény házigazdája Barabás Tünde, a kúriában működő kultúrház igazgatója lesz, a tárlatot Szebeni Zsuzsa, a kiállítás kurátora nyitja meg Zorkóczy Zenóbia színművész közreműködésével.
Kiss Manyi kisgyermekkorában zongoraművésznőnek készült, de már tizennégy évesen a kolozsvári Izsó Miklós féle színitanodába jár, első szerepeit is itt kapta. 1926-tól Kolozsvárott, 1928-tól Miskolcon, majd 1929 és 1932 között Szegeden játszott. Pályafutása kezdetén szubrett és komika szerepeket alakított, 1932 után egy ideig olasz artista férjével külföldi cirkuszokban lépett fel. A fővárosi operettszínház szerződtette 1938-ban, de számos más teátrumban is játszott. A Madách Színházhoz 1954-ben került. Az 1950-es években figyeltek fel drámai tehetségére a Kurázsi mama című Brecht-műben.
1936-tól filmezett, egy híján száz filmet forgattak vele. A legemlékezetesebbek közé tartozik a Torockói menyasszony (1937), a Pénz áll a házhoz (1939), a Hintón járó szerelem (1954), a Körhinta (1955), a Házasságból elégséges (1961), a Mici néni két élete (1962), a Butaságom története (1965) és a Hahó, Öcsi (1970).
Pályafutásának négy és fél évtizede alatt mindig dolgozott, napjait a színház, a rádió, a filmgyár és később a televízió között osztotta meg. Felkérést sohasem utasított vissza, szerepet nem mondott le, a legfárasztóbb forgatásokat és próbákat is szó nélkül vállalta. Minden szerepében kiválót, emlékezeteset alakított.
Jászai-díjat 1954-ben, Kossuth-díjat 1957-ben kapott, 1962-ben érdemes, 1964-ben pedig kiváló művészi címmel tüntették ki.
Jászai-díjat 1954-ben, Kossuth-díjat 1957-ben kapott, 1962-ben érdemes, 1964-ben pedig kiváló művészi címmel tüntették ki.
