(MTI) - A Magyar Színházi Társaság és a Befogadó Színházak Társulása (BESZT) által szervezett konferencián Horváth Csaba főpolgármester-helyettes közölte: a főváros mint intézményfenntartó nem akarja egyedül eldönteni, hogyan legyen ezután.
Közös gondolkodást szeretnének, ezért a jövő héten találnak alkalmat arra, hogy kulturális szakemberekkel és az érintett vezetőkkel a problémákról és a kialakítható lehetőségekről beszéljenek - tette hozzá. Mint mondta, szeretné, ha a szakma megfogalmazná elvárásait, igényeit és felajánlásait.
Arra a kérdésre, mi a feladat, spórolás vagy reform, Horváth Csaba úgy fogalmazott: nem a spórolás, hanem az értékek megjelenítése a kultúrpolitikában. A reform akkor reform, ha értéket teremt, ha új értékek, gondolatok szűrődnek be az új konstrukcióba - mondta.
Hangsúlyozta, hogy a szakmának kell meghatároznia az alapértékeket, a helyes arányokat, s azt, melyik az a támogatási modell, amely a többség számára elfogadható.
Pető Iván (SZDSZ), a parlament kulturális bizottságának elnöke azt mondta: a törvényjavaslat a "látóhatáron sincs", de átütő vágy van arra, hogy megszülessen. A filmtörvény elkészítésnek alapja egy filmes kerekasztal, az egységes fellépés volt - idézte fel.
A reform vagy megszorítás kérdése kapcsán kiemelte: a reform mindig kényszerhelyzetből indul Magyarországon, tehát megszorítás.
Véleménye szerint adott a pillanat a színházi törvény megalkotására, amely reformelemeket foglal magában, de ebben az évben nehezen elképzelhető, hogy megszületik a jogszabály.
Schiffer János, a parlament kulturális bizottságának szocialista tagja hangsúlyozta: a törvénynek nem változtatni kell; a változásokat kell tudomásul venni, ehhez kell igazítani a rendszert.
"Plusz pénz nélkül ezt a törvényt megvalósítani nem lehet" - mutatott rá.
Varga László, a főpolgármesteri kabinet képviselője elmondta, hogy két munkabizottságot hoznak létre: az egyik kulturális szakemberekből, a másik budapesti színházigazgatókból, gazdasági igazgatókból áll.
Hozzátette: a kulturális bizottság úgy döntött, hogy az előkészítési folyamatban nem vesz részt, ősszel tárgyal az átalakításokról. Javaslatára a közgyűlés is szeptemberben tűzi napirendre a reform és a struktúraváltás kérdéseit.
Márta István, az Új Színház igazgatója azokról a javaslatokról szólt, amelyeket a színházi törvény előkészítésére a Magyar Színházi Társaság és a budapesti színházak igazgatói által létrehozott munkacsoportok dolgoztak ki a struktúra, a finanszírozás, a munkajog, a gyerek és ifjúsági színházak, az oktatás és a vezetői kinevezések témájában.
Gáspár Máté, a Krétakör Színház képviselője azt mondta: nincsenek hangsúlyok, prioritások, ezért toporgás tapasztalható. Rossz, korszerűtlen kérdésekre csak értelmetlen válaszok adhatóak - hangsúlyozta.
Kiemelte: a reform nem egyenlő a megszorítással. A politika, a fenntartó feladata, hogy "missziókat jelöljön ki". Új, kis, mobil helyek kellenek, a kőszínházak és a társulatos repertoárjátszás "brutális túlsúlya" bénítja a rendszert - mutatott rá, hozzátéve: át kell állni a programelvű finanszírozásra.
Gedeon József, a Szabadtéri Színházak Szövetsége képviselője is a társulattal rendelkező kőszínházak túlsúlyáról beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szabadtéri színházakat 300 ezer néző látogatja egy szezonban.
Hudi László, az Alternatív és Független Színházak Szövetsége, valamint a BESZT képviseletében a regisztrációs rendszerrel kapcsolatos javaslatról szólt. A rendszer lehetőséget teremtene arra, hogy a független civil aktivitás "kezelhető legyen a szakma egésze számára" - mondta.
Novák János, a Kolibri Színház igazgatója kiemelte, hogy a prioritások megjelölése megkerülhetetlen. Hangsúlyozta, hogy a gyermek- és ifjúsági előadásokat pályázati eszközökkel kell támogatni, a kőszínházakat pedig ösztönözni kell alternatív produkciók befogadására.
Harsányi Sulyom László, a tatabányai színház igazgatója a vidéki színházak problémáiról szólt, mint mondta, csaknem 300 millió forinttal csökkent a teátrumok támogatása az idén.
Szabó István, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgató-helyettese összegzésében kiemelte: a törvény szükségszerűen a jövőbeni kereteket is meghatározza, ezért valamilyen jövőképet el kell gondolni.
Mint mondta, az a törvény, amely gátja a változásoknak, nem érdemes megalkotásra.
"Egy törvény nem lehet egy struktúraváltás forgatókönyve, de annak egy eleme lehet" - mutatott rá.
Közös gondolkodást szeretnének, ezért a jövő héten találnak alkalmat arra, hogy kulturális szakemberekkel és az érintett vezetőkkel a problémákról és a kialakítható lehetőségekről beszéljenek - tette hozzá. Mint mondta, szeretné, ha a szakma megfogalmazná elvárásait, igényeit és felajánlásait.
Arra a kérdésre, mi a feladat, spórolás vagy reform, Horváth Csaba úgy fogalmazott: nem a spórolás, hanem az értékek megjelenítése a kultúrpolitikában. A reform akkor reform, ha értéket teremt, ha új értékek, gondolatok szűrődnek be az új konstrukcióba - mondta.
Hangsúlyozta, hogy a szakmának kell meghatároznia az alapértékeket, a helyes arányokat, s azt, melyik az a támogatási modell, amely a többség számára elfogadható.
Pető Iván (SZDSZ), a parlament kulturális bizottságának elnöke azt mondta: a törvényjavaslat a "látóhatáron sincs", de átütő vágy van arra, hogy megszülessen. A filmtörvény elkészítésnek alapja egy filmes kerekasztal, az egységes fellépés volt - idézte fel.
A reform vagy megszorítás kérdése kapcsán kiemelte: a reform mindig kényszerhelyzetből indul Magyarországon, tehát megszorítás.
Véleménye szerint adott a pillanat a színházi törvény megalkotására, amely reformelemeket foglal magában, de ebben az évben nehezen elképzelhető, hogy megszületik a jogszabály.
Schiffer János, a parlament kulturális bizottságának szocialista tagja hangsúlyozta: a törvénynek nem változtatni kell; a változásokat kell tudomásul venni, ehhez kell igazítani a rendszert.
"Plusz pénz nélkül ezt a törvényt megvalósítani nem lehet" - mutatott rá.
Varga László, a főpolgármesteri kabinet képviselője elmondta, hogy két munkabizottságot hoznak létre: az egyik kulturális szakemberekből, a másik budapesti színházigazgatókból, gazdasági igazgatókból áll.
Hozzátette: a kulturális bizottság úgy döntött, hogy az előkészítési folyamatban nem vesz részt, ősszel tárgyal az átalakításokról. Javaslatára a közgyűlés is szeptemberben tűzi napirendre a reform és a struktúraváltás kérdéseit.
Márta István, az Új Színház igazgatója azokról a javaslatokról szólt, amelyeket a színházi törvény előkészítésére a Magyar Színházi Társaság és a budapesti színházak igazgatói által létrehozott munkacsoportok dolgoztak ki a struktúra, a finanszírozás, a munkajog, a gyerek és ifjúsági színházak, az oktatás és a vezetői kinevezések témájában.
Gáspár Máté, a Krétakör Színház képviselője azt mondta: nincsenek hangsúlyok, prioritások, ezért toporgás tapasztalható. Rossz, korszerűtlen kérdésekre csak értelmetlen válaszok adhatóak - hangsúlyozta.
Kiemelte: a reform nem egyenlő a megszorítással. A politika, a fenntartó feladata, hogy "missziókat jelöljön ki". Új, kis, mobil helyek kellenek, a kőszínházak és a társulatos repertoárjátszás "brutális túlsúlya" bénítja a rendszert - mutatott rá, hozzátéve: át kell állni a programelvű finanszírozásra.
Gedeon József, a Szabadtéri Színházak Szövetsége képviselője is a társulattal rendelkező kőszínházak túlsúlyáról beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szabadtéri színházakat 300 ezer néző látogatja egy szezonban.
Hudi László, az Alternatív és Független Színházak Szövetsége, valamint a BESZT képviseletében a regisztrációs rendszerrel kapcsolatos javaslatról szólt. A rendszer lehetőséget teremtene arra, hogy a független civil aktivitás "kezelhető legyen a szakma egésze számára" - mondta.
Novák János, a Kolibri Színház igazgatója kiemelte, hogy a prioritások megjelölése megkerülhetetlen. Hangsúlyozta, hogy a gyermek- és ifjúsági előadásokat pályázati eszközökkel kell támogatni, a kőszínházakat pedig ösztönözni kell alternatív produkciók befogadására.
Harsányi Sulyom László, a tatabányai színház igazgatója a vidéki színházak problémáiról szólt, mint mondta, csaknem 300 millió forinttal csökkent a teátrumok támogatása az idén.
Szabó István, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgató-helyettese összegzésében kiemelte: a törvény szükségszerűen a jövőbeni kereteket is meghatározza, ezért valamilyen jövőképet el kell gondolni.
Mint mondta, az a törvény, amely gátja a változásoknak, nem érdemes megalkotásra.
"Egy törvény nem lehet egy struktúraváltás forgatókönyve, de annak egy eleme lehet" - mutatott rá.
