A kortalan Hamupipőkék Vígnapja

? Micsoda pálmaszigetet visel az arcán ? jegyzi meg Kútvölgyi Erzsébet az egyik vendégnek, aki királynő sminket kért az alkalmi arcfestőktől a Vígszínházban, amelynek szinte minden zeg-zugát bejárhatta a közönség. A Vígtour ugyanis öt percenként indult, így sem volt elég alkalmi idegenvezető, vagyis színész, aki végigkalauzolhatta volna a színházrajongókat, akkora volt a tömeg.

 

Fesztbaum Béla vezet körbe

Egy-egy gócponton torlódás alakul ki, Hegedűs D. Géza csoportja Fesztbaum Béláéval ütközik a fodrásztárnál, ám mindenki türelmesen végigizzadja a folyosókat, hogy bejuthasson egy-egy helyiségbe. A színház női oldalán található fodrászat kicsinynek bizonyul negyven ember számára. Mindenhol tükrök, csattok, parókák, műhajak és műbajuszok. Fesztbaum Béla rögtön oda is illeszt egy szőke bajszot felső ajka felé, hangja megváltozik, az idegenvezetőből színész lesz pár másodperc alatt.

 

? Ötvenéves ez a hajsütő melegítő, pont ennyi ideje dolgozom itt a színházban ? mutat egy középkori kínzóeszköznek látszó szerkezetre egy műfej előtt ücsörgő kellékes. ? Valódi hajból csináljuk a bajszokat, szőröket, parókákat. Ha hosszú, egyenes ősz haja lenne itt valakinek, már hoznám is az ollót, azonnal lenyisszantanám, annyira kellene egy ősz paróka ? viccelődik a fodrásznő. A tükrök vonzerejétől alig akarnak szabadulni a nézelődők, ám amikor meghallják, hogy Venczel Vera öltözőjébe is bekukkanthatnak, szinte rohannak. Az Isten hozta őrnagy úr című film óta legendává avanzsált színművésznő öltözője apró szentély, benne hatalmas abroncsos, narancssárga szoknyával, fekete hosszú kelmével, asztalon heverő virágkoszorúval. Fesztbaum Béla terelgeti az érdeklődőket, a Házi Színpad mintegy nyolcvan férőhelyes nézőterére ülnek le a sok lépcsőt megmászott alkalmi látogatók, az oda vezető út pedig olyan, mintha filmjelenetbe csöppent volna az ember. Klasszikus fekete zongora, rajta hamutartók, benne félig elnyomott rúzsfoltos cigarettacsikkek, fekete, kopott fal, az egyetlen ablak előtt pedig egy szocreál vörös fotel díszeleg. A helyiségből nem hiányozhat a mások által már rég kukába dobott piros, vezetékes telefon, rajta fekete billentyűkkel. A kulisszák mögött állók szippantanak néhányat a múlt század szelleméből, majd a zsinórpadláson találják magukat. Borzongató a mélység, közben a Nagyszínpadról felszűrődik Hegedűs D. Géza hangja, miszerint ?felettünk, nagyon magasan van a zsinórpadlás, ami néha roppant veszélyes?.

 

Érintőképernyős panellel, úgynevezett pontozóval irányítják az olykor levegőben függő színészeket és a tárgyakat, de akadt olyan ?zsinóros?, aki átment inkább díszletesnek, mert kevesebb a felelőssége, és néha még statisztálhat is egy-egy előadáson.

 

Túl a Maszat-hegyen

Szusszanásnyi ideje sem marad a Vígnapozóknak, és kezdődik a Túl a Maszat-hegyen című darab, pontosabban, annak egyes részleteit láthatják a nézők. Majsai-Nyilas Tünde ugrik be Kovács Patrícia helyett, utóbbi megbetegedett, Majsai pedig hatvan perc alatt megtanult két dalt is, amiket hibátlanul elénekel a reflektorfényben.

 

? Teljesen mindegy, hogy most sokkal többen vannak, mint tavaly, a lényeg, hogy jöjjenek és szeressék a színházat ? mondja a Vígszínház igazgatója, Eszenyi Enikő, miközben a színpad mögötti monitorokon az előadást nézi. Fél szemmel a hamarosan Koreába induló társulat játékát figyeli, közben viszont a vendégeket terelgeti, mindenkihez szól néhány közvetlen, kedves szót.

 

Fotó-sarok

Az alagsorban Füzér Anni ruhakölteményeiből nyílt kiállítás, a közvetlenül mellette lévő Fotó-sarokban pedig bárki belebújhatott mondjuk az Igó Éva játszotta gonosz mostoha vérvörös jelmezébe, és Rajkai Tamással az oldalán pózolhatott. A legtöbben mégis Hamupipőkék szerettek volna lenni. Nem csupán a kislányok, hanem a meglett asszonyok is. Hamupipőke ugyanis kortalan.