KULTÚRATÁMOGATÁS - BAT Hungary

Úgy gondolom, hogy a kultúra támogatása egy nemzetközi vállalat számára akkortól válhat stratégiai céllá, amikortól otthon érzi magát, abban a kultúrában. Ez a mi esetünkben egy közel tizenkét éves folyamatnak a derekán kezdődött és indult el. Akkor, amikor a vállalat a kultúrával kapcsolatban felismerte azt, hogy a helyi, hazai kultúrába való invesztálás, mint stratégia cél egy nagyon jó befektetés. Aki a kultúrába invesztál, nem gyors megtérülésre számít, viszont egy tartós és egy nagyon fontos területen helyezi el a tőkéjét. Ennek a megtérülése akár nemzedékeken keresztül is rentábilis.

A kultúrát mi tágabb értelemben használjuk, tehát nem egyszerűen a művészetek pártolását, a hagyományos donációt értjük a kultúrán. Hiszen a kultúrába beletartozik a teremtett és a természetes környezetünkért érzett felelősség, ennek a fontosságának a tudatosulása is. A kultúrába tartozik a viselkedési kultúra, ami számunkra a termékeink kultúrált fogyasztását, a termékeink fogyasztása során keletkezett környezeti kultúrát romboló tényezőknek lehetőség szerinti csökkentését. Az emberek nevelését, abban az értelemben, hogy a termékkel kapcsolatos kockázatok miatt legyenek tekintettel azokra az emberekre, akiket esetleg zavarhat ennek a terméknek a fogyasztása. A tolerancia és a kölcsönös tiszteletnek a tudomásul vétele egy termék fogyasztása során rendkívül fontos. A harmadik elem az kétségtelenül a minőség.
Egy vállalatnak, egy vállalkozásnak el kell jutnia abba szakaszába, amikor már az intenzív szakaszt egy extenzívebb szakasz váltja föl, amikor túl van az invesztíciónak a technikai paraméterein. Amikor elsődlegesen a termelést újítja meg. Bár ez is kultúra, mert a termelésnek a megújítása, a szakértelemnek a behozatala, a munkatársaknak a képzése, felkészítése, a nemzetközi tapasztalatoknak a beépítése a magyar embereknek a fejébe, viselkedésébe, szokásaiba vagy értékrendjébe. Én azt hiszem, hogy hihetetlenül gazdagítja magát az embert és még a körülötte élőket is, mert egy másképp viselkedő, egy másképp gondolkozó, egy másképp tervező és másképp teljesítő ember, minta lehet. Azt hiszem ide eljutottunk a kilencvenes évek második felétől.

A kultúra szereplői számára sem mindegy, hogy a támogatás egyszeri akció, kisebb-nagyobb összeg, amellyel egy adott jelenséget kezelni tudnak, vagy valamilyen elképzelést meg tudnak valósítani. De attól önmagában annak a kulturális területnek vagy akár produkciónak, vagy annak a kulturális vállalkozásnak a helyzete alapvetően nem változik. Tehát attól, hogy ő adott esetben x millió forintot kap egy kulturális terület, nem oldódnak meg a problémái igazán. Lehet, hogy egy nagyon pici könnyebbség megjelenik a tevékenységükben, de mi úgy gondoljuk, hogy nem az egyszeri adományok azok, amelyek igazán képesek formálni és alakítani az adott kulturális tevékenységet. Sokkal inkább az lehet a jövő útja, ha felmérjük azt, hogy hol van az a kulturális tevékenység, és a működőképességének milyen korlátai vannak? Milyen lehetőségei vannak? Hogyan lehet ezt a tevékenységet adott esetben egy városi közösség számára vagy országos szinten megjeleníteni.

Mondok egy másik példát. Mi támogatjuk a könyvkiadást. A magyar könyvkiadás helyzetével kapcsolatban örömteli és kevésbé örömteli adatok látnak napvilágot. De összességében még mindig olvasó nemzetnek számítunk. Vannak olyan összefüggések, amelyek kapcsolódnak ahhoz a kultúrához, ahonnan ez a cég jött. Jelen esetben a brit kulturális gyökerek, hagyományok, kapcsolatok. Ezen a területen nagyon sokat tudunk tenni: soha nem publikált írások, első kiadások jelenhetnek meg a vállalat támogató tevékenységének megfelelően.
Morus Tamásról jelent meg legutóbb egy ilyen könyv. Az Ünnepi Könyvhéten a vizuális művészeteket megjelenítő album kapta a különdíjat, amelyet a British American Tobacco támogatott. Megjelentettünk Magyar Füst címen egy olyan válogatást, amely a magyar irodalom legjobbjainak olyan hangulatú írásait szedte egy csokorba, amelynek közvetetten van kapcsolódása a füstölgéshez, ahhoz az időtöltéshez, amely sokak számára élvezetet jelent.
Ezek a művek önmagában, piaci inspirációra biztos, hogy nem jelentek volna meg, de ugyanakkor ezeknek az értéke kétségtelenül mérhető, a fontosságuk pedig - én azt hiszem - kevésbé vitatható.

A Pécsi Nemzeti Színháznak tíz éve vagyunk fő támogatói. Nagyon nehéz lefordítani önmagában forintra. Nem az összeg nagysága az, ami miatt talán az olvasók felkapják a fejüket, hiszen ez az összeg a tízmillió forint körüli éves támogatás. Nem produkcióhoz kapcsolódik, a színház vezetése és kuratóriuma dönti el, hogy ezt az összeget milyen célra használja fel. Ez magának a kőszínháznak a támogatását jelenti és pár millió forintot jelent a most éppen a segítségünkkel helyreállított szabadtéri színpad játszási lehetőségének az újraindulásához. Az összeg nagysága helyett, az összeg kiszámíthatósága nagyon fontos. Az, hogy ez tervezhető.
Mi adjuk az Év Színésze díjat is, amely egy nagyon szép iparművészeti alkotás, a közönségszavazat alapján ítélik oda az arra érdemesnek. Ez egy összeggel is jár és egy nagyon szép gyűrűvel, amelyet a színház igazgatója és főrendezője ad át a művészeknek. Ennek rangja van, ez tényleges elismerést jelent Pécsett, ünnep a színház és a közönség számára.
Ha egy nagy és erős nemzetközi vállalat valamilyen tevékenység mellé odaáll, mert minőséget és értéket lát benne, ez garanciát jelent mások számára is, hogy érdemes odaállni.

- Pécs pályázik az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyeréséért. Támogatják ezt a törekvést?

Amikor a város Polgármestere bejelentette a város vezetésének a szándékát, hogy Pécs is elindul a nemes vetélkedésben, akkor ezt a bejelentést, a helyi TV stúdiójában tette, ahol részt vettek a városban működő legnagyobb multinacionális vállalatok, illetve helyi vállalatoknak a vezetői, képviselői. Számunkra ez egy nagyon fontos, jelzés értékű gesztus volt, hogy számítanak a részvételünkre, az együtt gondolkodásra. Arra, hogy valamilyen formában segítsük, nemcsak a tervezést, hanem reményeink szerint a pályázat elnyerése esetén az előkészítés és megvalósítás folyamatát is. Mi ezt egy kitűnő lehetőségnek gondoljuk. Természetesen ott voltunk és ott leszünk a továbbiakban is.

A fotókat a Pécsi Dohánygyárban Peti Péter készítette.