Legénylakás szilveszterkor

- Hogyan fanyalodott rá Shakespeare után egy amerikai bulvár-vígjátékra?

- De csúf kezdés - fintorítja el az arcát Puskás Tamás (fotó) direktor. - Hát éppen hogy a fanyalodással ellentétben, ritka, amikor ennyire édesen elbolondítja az embert egy darab. Amit talán a legjobban szeretek benne, hogy mindenféle átalakítás és utalás nélkül van egy történet, ami itt és most a mi történetünk. Minden ízében mindannyiunk története. Egy férfiről és egy nőről szól. És persze a szerelemről. Meg a sebekről, Amelyeket egymáson ejtünk, mert mindig csak konokul a saját a saját vágyunk után loholunk. Ebben a fogyasztói világban, amelyben élünk, mindenki a vágyát hajtja, hogy beteljen, így rossz úton járunk.

- Emlékszem tinédzser koromból, Billy Wilder Legénylakás című filmjét Shirley McLaine-nel és Jack Lemmonnal a főszerepben hatalmas sikerrel vetítették szerte a világon, így a pesti mozikban is.

- S az ő hihetetlen tehetségük révén kiderült, színpadra kívánkozik a történet. Valószínűleg erre jött rá a mi szerzőpárosunk Neil Simon és Burt Bacharach is, akik megvették Billy Wildertől a jogot, és a filmforgatókönyvből egy zenés játékot írtak színpadra.

- Neil Simont gyakran emlegetik a "manhattani Molnár Ferencnek", a bulvárdarabok koronázatlan királyának.

- Nyilván nem véletlenül. Elbűvölő a darab. A bűvölést a nevettetés és a ríkatás "eszközeivel" végzi a szerző. Az ember az egyik ámulatból a másikba esik, amikor olvassa. Hogy lehet valakinek ilyen tökéletességgel ismerni saját szakmáját? Ő pontosan azt tudja, amit Molnár Ferenc tudott. Tökéletesen kiszámolni, hogy a következő lépésben minek kell történnie. És tökéletes biztonsággal el is érni, aminek történnie kell.

- Utóbbi rendezéseiben a szerelem kiemelt szerepet kapott. Vagy ez csupán a véletlen műve?

- Freudot vádolták azzal, hogy azt állítja, mindenben csak a szex meg a szerelem dominál. Jó, de hát még mi van ezen kívül? Szex, szerelem, halál, ez teszi ki az életünk alapját, minden más ebből következik.

- Frant, a pincérlányt Oroszlán Szonja alakítja. Miért őt választotta?

- Radnai Annamária dramaturg, a darab fordítója hívta fel rá a figyelmemet. Ő valóban az a színésznő, aki tehetsége, ének-és tánctudása alapján kiválóan alkalmas a szerepre. Telefonon hívtuk fel, akkoriban Olaszországban élt. Amikor meghallotta, miért keressük, Szonja közölte, ilyen csak a mesében van! Egy hete nézi egyfolytában a filmet, lenyűgözi Shirley McLaine játéka, és azon sóvárog, vajon az élet valaha is megajándékozza-e ezzel a szereppel, És éppen kikapcsolta a videót, amikor megcsörrent a telefon De ne feledkezzünk el partneréről, a Chuck-ot alakító Simon Kornélról sem, aki a színházunk egyik vezető színészévé érett. Ők ketten azt gondolom, hiteles párt alkotnak majd.

- Nem csak látszólag. A Vízkereszt kapcsán is már említettem, és tartom is azt a meggyőződésemet, hogy a színházi igyekezet, mindig zenés igyekezet volt. Mindig is használták a zene kikerülhetetlen erejét, hogy a nézőt megragadják, és lelkesedésre bírják. A színház alapjában zenés. Hát még az a színház, amelyik szórakoztatásra adja fejét. Persze tudjuk, mi nem vagyunk sem az Operettszínház, sem a Madách Színház, de igenis, a szórakoztató színháznak olyan vonulatához tartozunk, ahol a megfelelő fajta zenés darabok színre kerülhetnek. Hozzáteszem: a repertoárunk lassan majd fele ilyen kell, hogy legyen.

- Vagyis a Vidám Színpad társulatának meg kell tanulnia "zenésül" játszani.

- A színészeknek először is szerelemmel kell szeretniük azokat a feladatokat, amelyeket a zenés darab ró rájuk. Nem beszélve arról, hogy az éneklés aktusa a színész számára összemérhetetlenül a legjobb dolgok egyike az életben. Szakmailag olyan kihívás, amelynek örömmel felel meg.

- Miért pont szilveszterkor van a bemutató?

- Azért, mert pont szilveszter éjszakáján ér véget a történet. Néhány pillanattal éjfél előtt még magányosan bont pezsgőt ifjú főhősünk. De még nem hullt le a függöny

- Semmilyen késztetést nem érez rendezés közben, hogy egy kisebb-nagyobb szerepben színpadra lépjen?

- Dehogynem. Amikor oly sok időt tölt az ember a nézőtéren fölfelé nézve, egyre meszesebb és egyre merevedőbb nyakkal - mert a figyelem mindig belül feszíti a nyakizmokat -, mindez eszébe villan. Helyes dolognak tartom, hogy az ember belemerüljön abba a tóba, amelybe a többiek fejét nyomja bele. De most egy időre le kellett szoknom a színjátszásról, mindenféle más dologgal foglalom el magam. Az igazgatás, a színház működésének megszervezése, rendbe tétele, rengeteg energiát emészt fel. Korábban a Tévedések vígjátékában kipróbáltam, hogy a "festő besétál a képbe", amelyet ő maga festegetett. Szerettem. Ugyanakkor az is igaz, ha valami olyan elementáris színészi pálya jutott volna osztályrészemül, mint amilyen nem jött össze, akkor most nem itt ülnénk, és nem erről beszélgetnénk. De hát így alakult. És teljesen rendben van.