 |
| Madách Imre |
| Ha most is beszélhetnénk, örömmel mondhatnám: képzeld Imre, a most induló kőszínházi-évadban - csak vidéken - tizennégy magyar ősbemutatóra kerül sor. Abban a városban, Nyíregyházán, ahol 25 évvel ezelőtt lett állandó társulat, ott mindjárt négyet is tartanak. Azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy kevés kivétellel, ezen darabok mind kamara, ill. szobaszínházi produkciók lesznek. Persze ennek nemcsak a kezdő drámaírónak kijáró óvatosság az oka. Tudod Imre, abban az időben, amikor szorgalmaztad Sütő András műveinek a bemutatását, akkor a politika szabott korlátokat. Most a politika által elvont, visszatartott pénz parancsolja a kis befogadóképességű helyekre a születőben lévő magyar drámákat. Bár a kulturális politika igyekszik: a Katona József dráma-pályázat serkenti az írói kedvet. Ebben az évben öt új magyar dráma született. Ez a serkentés arra elég, hogy néhányan, akik drámaírásra adják a fejüket, ki tudjanak fizetni némely közüzemi számlát. De ha azt szeretné a szerző, hogy nagyszínpadra kerüljön a műve, ahhoz valaminő jeles évforduló, vagy egy jelentős szponzor - Imre, te ismerted ezt a kifejezést? - szükségeltetik. A szerzői honorárium igen mérsékelt, és ha bemutatják a darabot, a jogdíj a nézőszámnak is függvénye tehát marad még bőven kifizetetlen számla. |
 |
| Az ősbemutató plakátja 1883. szeptember 21. |
| A magyar nyelvű színjátszás 215. és a magyar színész-oktatás 140. évében, az aktuális kultuszminiszter biztosan szép szavakkal ecseteli majd a magyar dráma fontosságát, hogy az Európai Unió tagjaként mennyire fontos a nemzeti kultúra. Ám nagy valószínűséggel kevés szót ejt arról, hogy a kultúra munkásainak ismét összébb kell húzniuk a nadrágszíjat. Az aktuális miniszter persze nem mondhat mást, hiszen ha csak arra gondolunk, hogy az elmúlt öt évben évente más miniszter mondta a bíztató szavakat... Jelzés értékű, hogy a magyar kultúra mennyire fontos a politika számára. Öt év, öt miniszter. Arról, hogy az Európai Unió többi országában hozzánk viszonyítva mennyit pénzt költenek a kulturális területre, már nem szólnak az ünnepinek szánt szavak. Pedig sokszor halljuk, hogy "Magyarország, nem lévén természeti kincseink, csak a nagyon értékes kultúráját viheti az Unióba." A politika ennyire értékel minket. Ez akkor is így van, amikor egy-egy méltán sikeres külföldi "Magyar Kulturális Napok"-at követően nagymértékben megnő a külföldiek érdeklődése hazánk iránt. Ilyenkor az aktuális miniszter büszkén mondja: ez a magyar kultúrának köszönhető. Tehát érezhető gazdasági hasznot "termel az ágazat, de ebből a termelőknek csak mindegyre megújuló elvonások, "maradványképzések" jutnak. |
 |
| A centenáriumi plakát - 1983 szeptember 21. |
| A rendszerváltás tizenötödik évében a politikusok elgondolkozhatnának azon, hogy ne csak a választási kampányokban - a plakátokon - legyenek fontosak a kultúra jelesei, hanem a mindennapokban is. És ahelyett, hogy az EU-ban magyar a magyart mószerolná be, tanulnának pl. politikai kultúrát - az egyre szaporodó magyar drámákból.
A Magyar Dráma Napján Sinkovits Imre 77 éves lenne. |
