 |
 |
| A színház előtt zajló prológhoz a Székesfehérvári Ifjúsági Fúvószenekar szolgáltatott zenei aláfestést: muzsikájuk már a közelgő karácsonyt idézte. Szurdi Miklós igazgató ezt a hangulatot folytatva arról beszélt, hogy a fehérváriak mintegy karácsonyi ajándékként vehetik birtokba a színházat, amely kívülről továbbra is őrzi 1874-es "vonásait", belül azonban már igazi 21. századi teátrumot talál a közönség. A város polgármestere emlékeztetett rá, hogy már harmadszor avatják fel a fehérvári teátrumot: először a megépítése idején, 1874-ben, majd a második világháború pusztítása után újjáépített házat 1962-ben - és most ismét egy teljesen új épület fogadja a közönséget. |
 |
 |
| A köszöntő és megnyitóbeszédek után a színház előcsarnokában Kerényi Ferenc színháztörténész, egyetemi tanár nyitotta meg a "S áldott legyen e szentelt csarnok itt" címet viselő kiállítást, amely a Vörösmarty Színház múltját, a fehérvári színjátszás történetét mutatja be kordokumentumok segítségével. A január 15-ig látható kiállítást a Szent István Király Múzeum a színházavatás tiszteletére állította össze, dr. Gergely Anna és Frigyik Katalin rendezésében. Megnyitó beszédében Kerényi Ferenc felidézte a fehérvári színjátszás történetének dicső múltját, legnagyobb alakjait és emlékeztetett arra is, hogy volt olyan időszak a 19. század közepén, amikor a szétesőfélben lévő budai társulatnak is a fehérvári teátrum adott otthont. Itt lépett először színpadra Jászai Mari (akkor még csak statisztaként), Blaha Lujza pedig már 10 évesen szerepelt városunkban. A színháztörténész végezetül arra kérte a színház vezetését, hogy fontolják meg: minden év decemberében, Vörösmarty születésének évfordulóján tűzzék műsorra Vörösmarty vagy Kisfaludy Károly darabjait. |
 |
 |
| December 16-án az ősbemutatók sorát folytatva April de Angelis Garrick, a színész - avagy ízlés dolga című színházi komédiáját ugyancsak Szurdi Miklós állítja színpadra Hirtling István, Szabó Győző, Zakariás Éva és Matus György főszereplésével. A premierre a darab szerzőjét, April de Angelist angol írónőt és Jason Watkins színművészt, Garrick londoni megformálóját is meghívta a teátrum. |
 |
| Anglia, London, 1762. Dr. Samuel Johnson, az első angol értelmező szótár megalkotója barátaival, az angol újreneszánsz apostolaival ül a Török Fejhez címzett fogadóban, ahol ma az aktuális világmegváltás helyett William Goldsmith darabja, a Bátraké a szerelem kerül terítékre. A "fiatal", az éhhalál szélén álló drámaíró dr. Johnson segítségét kéri, hogy befolyását latba vetve érje el, hogy a színészóriás David Garrick, a Drury Lane színház igazgatója bemutassa komédiáját. |
| Garrick utolsó évadját tölti a Drury Lane színházban, a visszavonulás gondolata foglalkoztatja. Utódot keres és látszólag talál is Sam Cautherly személyében, aki a tiszteletre méltó Garrick titokban tartott, de igaz barátként fölnevelt törvénytelen gyermeke. Johnsonék érkezését megelőzi Lady Kingston, aki saját pártfogoltját, Cumberland tiszteletest ajánlja a színész figyelmébe: néhány elejtett szóval Garrick emlékezetébe idézve birtokai és férje befolyásának nagyságát. |
 |
| Garrick a színházcsinálók ősi dilemmájába esik. Enged a befolyásnak, és a támogatás végett a rossz darabot mutatja be, vagy kiáll ízlése és színházi érzéke mellett és bemutatja Goldsmith ragyogó komédiáját. Egy fiatal morális-színházrajongó, Hannah, végül a zsarolás eszközéhez folyamodik. Kezébe kerül a Cautherly származását bizonyító levél, s a nyomás hatására Garrick végül a tiszteletes darabját mutatja be. Az eredmény: lincshangulat a nézőtéren, zuhan az új csillár, feltépik a székkárpitot. A rutinos színházigazgató végül menti a menthetőt, s Shakespeare kesztyűjével az útiládájában visszavonul, azaz körútra indul: a felső tízezer, az arisztokrácia rendelkezésére bocsátja tehetségét, s a maga által átírt Shakespeare monológokat váltja koszt-kvártélyra, míg fia, aki már nem akar biztosat tudni származása felől, a szegény gyermekek oktatását választja életcélul. |
 |
| A mű közepén egy "flashback"-es időutazás segítségével megismerhetjük az angol színháztörténet legérdekesebb időszakát, Garrick egész pályáját, ahogy forradalmi színészi színház-látásával az átélt színészi ábrázolás váltja fel a vásári eszközöket. A drámaírónő különös hangsúlyt fektet a mű történeti megalapozottságára, hosszú hónapok kutatómunkája áll a finom utalásokkal teli darab mögött. Az Ízlés dolga jutalomjáték a Garricket alakító színész számára, de nagyszerű szerepek sorakoznak körülötte is. A mű sok kacagással beszél a kultúra, az érték és a piaci eladhatóság, olykor a politikai, gazdasági kényszer kapcsolatában a művészetről, de egy pillanatra sem válik tandrámává. A lényeg a közönség "halomra kacagtatása" - komolyan, átéltséggel. |
 |
| April de Angelis:
GARRICK, A SZÍNÉSZ színházi komédia Goldsmith - Szabó Győző mv. valamint: Díszlet: Khell Csörsz Rendező: Szurdi Miklós Fotó: Gulyás Buda |
