Nagy Britmánia SUPERNOW! - ZÁRÓBULI

 

2007. március 4. (V) 20h

 

Jegyár: 2300 Ft, diákjegy nincs, a Trafó bérlet nem érvényes!

 

 

 

 

 

 

20.00-21.00   David Toop

21.00-21.45    Guapo

22.15-23.15    Scorn

23.15-00.45   Luke Vibert

00.45-02.00    DJ Rephlex

 

 

21.45-22.15    Ed Cox

 

 

 

22.30-23.30     beszélgetés David Toop-pal

23.30-02.00    DJ Mesterházy

02.00-03.00 Shitmat

03.00-04.00 Speedranch

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az est fő fellépője, Luke Vibert 1973-ban látta meg a napvilágot Cornwall-ban. Az alteregók nagymestere 21 évesen készítette el első lemezét. 1994-ben megjelent debütáló ambient lemezét felkérésre készítette, ám ennek elkészítése egyfajta tüsszentés volt a lavina tövében.

Luke azóta rendületlenül készíti újabb és újabb alteregói alatt a különféle stílusú lemezeket. Találkozhatunk vele a lemezboltok polcain Plug név alatt a drum`n`bass, Wagon Christként vagy Luke Vibertként az elektronikus pop és a downtempo, valamint Amen Andrews projektjével a jungle szekció polcain. Nagysikerű 2004-es YosepH című lemezével az acid műfajt vesézte ki igen alaposan. Luke minden műfajban megállta derekasan a helyét, így nem is csoda, hogy korunk olyan respektált kiadói jelentették meg eddigi sorlemezeit, mint a Mo`Wax, Rephlex, Ninja Tune, Warp vagy a Nine Inch Nails főnök Trent Reznor által üzemeltetett Nothing.

A vele kollaboráló művészek neve is igen illusztris. Aphex Twinnel rendszeresen lépnek fel együtt, akárcsak Jeremy Simmonds-zal, B.J. Cole-lal vagy Jean-Jacques Perryvel. A remix felkérések is azt bizonyítják, hogy saját tételei mellett kiváló érzékkel tudja újraértelmezni bármilyen előadó szerzeményét. A régi jó barát Aphex Twin mellett a Coldcut, a Meat Beat Manifesto és a Nine Inch Nails is felkérte 1-1 remix elkészítésére.    

 

 

A birminghami születésű Mick Harris nem ismeretlen a hazai közönség számára. Fellépéseit kivétel nélkül nagy érdeklődés övezi; legutóbb Magyarországon közel két éve játszott teltház előtt a Trafó Bár Tangóban. Az angol zenei élet nagy veteránjától nem lehet elvitatni, hogy munkamániás. A Napalm Death dobosaként anno feldobolta az extrém zenék egyik legnagyobb hatású korongját, a Scum-ot, és 1991-es kiszállásáig körbeturnézta az egész világot.

 

A Napalm Death mellett dobolt az Extreme Noise Terrorban, valamint John Zorn, Bill Laswell és Yamatsuka Eye legendás Painkiller névre hallgató zenekarában, melyel Zorn az extrém metál intenzitását kívánta free jazz hangszerelésben megszólaltatni. Harris Scorn nevű projektje még aktív dobos korszakában alakult. Akkoriban tagja volt a Napalm Death-t alapító bőgős Nic Bullen, valamint az ex-Napalm Death/Godflesh/Techno Animal, illetve jelenlegi Jesu tag Justin Broadrick. Az idők során a többiek kikoptak, így jó ideje Harris egyedül zenél a Scorn név alatt.

Az industrial, hiphop, dub és drum and bass stílusokat a lehető leghatásosabban és legsúlyosabb mélyekkel ötvöző Mick Harris zenéjének képtelenség élőben ellenállni. És hogy ő maga mennyire számít legendának, mi sem mutatja jobban, mint hogy Ellipsis című remixlemezén olyan előadók értelmezték újra alkotásait, mint pl. Coil, Autechre, Bill Laswell, Scanner vagy a Meat Beat Manifesto. 

 

 

 

A londoni Guapo egy érdekes színfoltja mind a fesztiválnak, mind az angol zenei életnek. A zenekart 1994-ben még post-punk, avant-hardcore csapatként alapító Daniel O'Sullivan és Dave Smith körül folyamatosan cserélődik a tagság. Minden lemez koncepciója és hangulata teljesen más. Bár lemezeik fel vannak osztva külön tételekre, valójában koncertjeikhez hasonlatosan minden esetben egy monumentális műről beszélünk. Az utolsó, Black Oni című lemez hangulata sokkal sötétebb, mint az eddig megjelent Guapo művek. A mostani felállás legfőbb zenei hatásai között olyan előadókat találunk, mint pl. King Crimson, Sunn0))), Sun Ra, Boredoms, This Heat illetve Magma, hogy csak néhányat említsünk. A csapatra az elektronikus színtér egyik respektált alakja, Kid606 hívta fel Mike Patton (ex-Faith No More, Peeping Tom, Fantomas, Tomahawk, stb.) figyelmét, aki nemcsak leszerződtette őket Ipecac kiadójához, hanem turnéra is vitte a Fantomas-szal a csapatot Európában. Időközben a Neurosis tagok által alapított Neurot recordings is felfigyelt a Guapóra, így a következő lemez már náluk látja meg a napvilágot, remélhetőleg még a fesztivál előtt.

A zenekarvezető/billentyűs Daniel O'Sullivan-nek időközben akad ideje egy vonósokkal megtámogatott zenekar vezetésére is, ami Miasma néven fut, és több jelenlegi, illetve ex-Guapo tagot is magában foglal, valamint tervei között szerepel egy közös zenekar a drone atyjával, a sunn0)))-ból ismert Stephen O'Malley-vel is.

A csapat az utóbbi időben rendkívül aktívan koncertezett, így olyan nevekkel osztották meg a színpadot Európában és az Egyesült Államokban két év leforgása alatt, mint pl. Fantomas, Kid 606, Zombi, Oxbow, Tomahawk, Circle, The Melvins, Khanate vagy a Ruins.  

 

 

 

David Toop (1949) zenész, zenetudós, író, kritikus, a kortárs brit zenekultúra erős kisugárzású, újító szellemű alakja. Számtalan kísérleti vállalkozás közreműködője; 2000-ben a londoni Sonic Boom című hangművészeti kiállítás kurátora. New and Rediscovered Musical Instruments című első lemeze Brian Eno Obscure lemezcégénél jelent meg 1976-ban.

 

 

További szóló-munkái: Screen Ceremonies, Pink Noir, Spirit World, Museum of Fruit, Hot Pants Idol, 37th Floor At Sunset. Nagysikerű Rap Attack című könyve (1984), amely elsőként értelmezte a hiphop-jelenséget kultúrkritikai nézőpontból, két bővített újrakiadást is megért (1991 ill. 2000). Exotica című könyve 2000-ben az American Book Award elismerésében részesült. A rendkívül informatív, gondolati átkötésekben és szuggesztív képekben gazdag, bravúrosan megírt Ocean of Sound már 1995-ös első kiadása idején kultuszkönyvvé vált. Érvényessége, víziójának kulturális jelentősége csak nőtt az ezredforduló óta. A hangok óceánja műfajilag nem besorolható, tematikailag zavarba ejtően szerteágazó, interdiszciplináris mű, amelynek "folyékony", "illékony", "színjátszó", "indázó" közlésmódja érdekes analógiákat mutat vizsgálódásának tárgyával (és már ettől zseniális). Miközben információkat közöl, Toop igazi íróként futó érzetek és egymásba épülő, kimondatlan jelentések széles spektrumával operál. A könyv egyrészt arról a "kinyílási" folyamatról szól, amely a technikai civilizáció felpörgésével párhuzamosan, illetve azzal összefüggésben végbement a zenében, (Toop szerint ennek a folyamatnak a kezdőpontja Debussy találkozása az indonéz zenével), amely folyamat az általános zenei tájkép széttöredezéséhez, végletes differenciálódásához vezetett. Másrészt a könyv a hangok (értsd: a világ) "ambient" módon való percepciójáról szól, ami mint hozzáállás az info-túltermelés korának hozadéka. Hogyan jussunk el a jelentésig az irreleváns információk tengerében, egy szellemi középpont nélküli világban? A könyv egyfajta nem-verbalizálható választ nyújt olvasójának. (Egy lelkes recenzió szerint elég, ha az ember a lakásban tartja Toop könyvét - az ozmózis útján beszivárog a fejébe.) Toop mindjárt az elején közli, hogy nem zenei műfajokról vagy trendekről írt könyvet - ambient, electronic, stb., ezek csak kereskedelmi érdekeket fedő média-hívószavak. De azért nyugodtan nevezhetjük ezt a könyvet ambient-alapműnek, mert ez is benne van, csak épp egy sokkal átfogóbb kép részeként.

 

 

A hangok óceánja 2006-ban Zöld István fordításában a Doppelganger Bt. gondozásában jelent meg. A könyv megjelenése szolgáltatja a fő apropót az író/művész látogatására.

 

Chicago Reader - "A 90-es évek legjobb zenei könyve."

 

The Wire - "Különös, mint a huszadik század, és végtelenül időszerű - mint a huszonegyedik. Kihagyhatatlan mix."

 

i-D - "Napokig visszajáró, döbbenetes gondolatokkal van tele. Félelmetes és lenyűgöző, ahogy egyre halmozódó erővel szétzúzza a közmegegyezés szerinti valóságot."

 

Sunday Times - "Az a fajta, ritkán előforduló könyv, amely zenéről szól és eléri a célját."

 

Tony Herrington, The Wire - "Rendkívüli, megvilágosító erejű könyv, amely alternatív huszadik századi zenetörténetként olvasható."

 

 

 

Dj Speedranch-re elég ránézni, hogy tudjuk, nem egy átlagos zenésszel van dolgunk. A manchesteri Speed a legöntörvényűbb emberek egyike (elhajtotta Marilyn Manson és a Red Hot Chili Peppers menedzsereit is - többek között -, akik nem kevés összegért szerették volna rávenni, hogy az említett zenekaroknak remixeket készítsen), és ezt az általa kreált tételek még inkább bizonyítják. Hangos fülsüketítő zajokat tört ritmusokká alakító zenéjének intenzitása olyan előadókat idéz mint pl. a Whitehouse vagy Merzbow, ritmikailag pedig egy amfetamin származékokon élő ütős kamaraegyütteshez lehet hasonlítani.

 

Speed javarészt kollaboratív munkákban utazik, melyek közül a legismertebb a hazánkban óriási népszerűségnek örvendő Venetian Snares-zel készített Making Things Orange című lemeze a Planet Mu kiadónál, illetve a Phantomsmasher formáció, melyben James Plotkin (ex-Scorn/OLD jelenleg Khanate) gitár/bőgő, valamint Dave Witte (Discordance Axis, Melt Banana) dobjátékát veszi alapul és csavarja szét a végtelenségig. Utóbbi formáció első lemezét - mely még Atomsmasher néven jött ki - az Isis frontember Aaron Turner adta ki a Hydrahead recordsnál, míg a második lemezt már Mike Patton adta ki az Ipecac-nél.

Az évek során számtalan remixet készített. Szerepelt az Isis Oceanic lemezének tételeit feldolgozó 12" sorozaton is, ahol olyan előadók értelmezték újra a zenekar tételeit Speed mellett, mint Dälek, Fennesz, Thomas Köner, Mike Patton, Justin Broadrick, Venetian Snares, de szerepelt az elektrodeathgrind legenda Agoraphobic Nosebleed remixlemezén is.

Legújabb munkája Cardopusherrel közös lemeze, mely szintén az Ipecac-nál fog megjelenni jövőre, illetve pár szólótétel, mely egy dvd-vel együtt kerül kiadásra.

 

 

 

 

 

 

 

Brigthonban hihetetlen módon pezseg az elektro szcéna. Az egyik vezető alak pedig nem más, mint a Wrong Music kiadó mögött álló Henry Collins, azaz Shitmat. Az Amen break, Gabber, Plunderphonics, Jungle és Drum 'N' Bass alapokra raggát és spoken word-öket keverő Henry új, Hang The DJ című lemezével látogat el hozzánk.

Shitmat és a Wrong egy külön kaszt az angol elektronikus szcénán belül, akárcsak Speedranch: ők is előszeretettel vándorolnak át másodperceken belül olyan egymástól teljesen eltérő műfajokon, mint a dance vagy a heavy metal.

 

 

 

DJ Rephlex nem más, mint Grant Wilson Claridge. Richard D. James-el, azaz Aphex Twin-el 1991-ben alapította meg a nonprofit kiadóként induló Rephlex Records-t. Aphex Twin lemezei mellett olyan neves előadók lemezeit jelentették meg, mint pl. Cylob, Squarepusher, Soundmurderer, Ceephax, the Bug, Bogdan Raczynski, Dj Scud, vagy pl. a fesztivál headliner Luke Vibert. Bízhatunk az ízlésében... 

 

 

 

Ed Cox a legzseniálisabb utcazenészek egyike. A Life4Land crew tagjaként ingyenes illegális partyk mellett az utcán is előszeretettel zenél, hogy az emberek szürke hétköznapjait kicsit feldobja Anglia különböző pontjain. Clowncore-nak nevezett zenéjét - ahogy illik - bohócként beöltözve adja elő harmonikán és egy hatalmas mélynyomón. A művész a nagyterem koncertjei között próbálja feldobni a hangulatot, feltehetően nem kis sikerrel.