Lázár Balázs nem tagadhatja (nem is akarja), hogy költő és színművész egyszerre, s hogy egyik hivatása segíti a másikat. A Szárny angyal nélkül című, első kötetében elsősorban az önmagát kereső, az erkölcsi értékekbe és a tudásba kapaszkodó, tépelődő fiatalemberrel ismerkedhettünk meg.
Második könyvében a színészi ?felét" is magától értetődő természetességgel vállaló költő áll előttünk, aki a köznapi élményt a gondolati költészet szintjén, az irónia és az önirónia irányában is kiteljesíti. ?Én csörgősipkámban, te koronádban / tipródunk sorsdöntő marhaságokon / s közben nem tudni, ki a nagyobb bolond" ? bölcselkedik, mint Lear királlyal a bolondja (egy ciklusnyi versben).
Eltűnődhetünk, hogy mi vajon melyik vagyunk? A király? A bolond? Mindkettő?(Mindegy?) Kék tó nélküli Kék Tó olvassuk a másik, egy amerikai (színészi) tanulmányút ihlette ciklus fölött, amelyben rádöbben a költő (Amerikában!) a szülőhazája iránti érzelmeire. Mindnyájunknak el kellene utaznia? Olyan messzire? Ha kérdezünk, (többnyire) a válasz lehetőségét is feltételezzük. Akkor is, ha egy másik kérdés lehet csak a válasz. Lázár Balázs új könyvének kötött formájú, vagy az élőbeszédet utánzó szabad versei a kérdezésben és válaszadásban is segíthetnek bennünket.
Ajánlotta: Bertók László
