- A Tavaszi Fesztivál premierje miatt kiemeltebb szerepet kap az egész produkció, ami hájjal kenegeti az ember lelkét, hiszen az előadása bekerül ama rendezvénysorozat programjába, amiről jól tudjuk, hogy a szervezői nagyon odafigyelnek a minőségre - mondja Alföldi, majd vázolja a jelen helyzetet:
- A hisztéria kellős közepén tartunk. Ez a legrosszabb. Én már nem bírom, hogy nem azt látom, amit százszor lepróbáltunk, a színészeket meg minden zavarja, a kellék, a fény, a díszlet, a szálka.
Itt kell elmondani, hogy a szóban forgó próba az első alkalom, amikor Csehov Cseresznyéskertjének báljelenete előtti részt a végleges kellékekkel, jelmezekkel játsszák végig a Vígszínház művészei. Bizonyos részek időnként indokolatlan sötétben kezdődnek, majd egyszercsak megjelenik egy fényfolt, s lassan megtalálja a helyét. Minderről Eszenyi Enikő éppen igyekszik nem tudomást venni, és rendíthetetlen hanyagsággal hever a színpad előterében. Partnere ezekben a percekben Kamarás Iván, akinek a feje fölött Alföldi és Eszenyi mindeddig arról vitatkoztak, éppen milyen lelkiállapotban is van ő, hogy illene viselkednie. Iván megadóan aláveti magát annak, amit a másik kettő kigondolt, és eszerint igyekszik a megfelelő mozdulattal egy levél után kapni. Eszenyi már többedszer gabalyodik bele abba a ruhába, amely valószínűleg minden öltözködni szerető nő álma: lélegzetelállító, skarlátvörös költemény, amivel meg kell tanulni együttélni. A cipő is szokatlan, a magas sarokban életveszélyesek a következő jelenet tornamutatványai.
S nem csak neki van gondja: többen panaszkodnak apró, mégis nagy jelentőséggel bíró problémákra. A rendező ilyenkor nem mindig válaszol azonnal, de legkésőbb néhány perc múlva előáll egy megoldással. Addig is Kern András poénjai oldják a hangulatot.
- Ilyenkor van talán a rendező és a színész legtávolabb egymástól, és ahhoz kell a legtöbb erő, hogy úgy kelj fel reggel, mintha az előző nagyon nehéz nap nem lett volna, és annak a terhét ne vidd magaddal. De ez abszolút normális. Bármilyen jó ütemben haladunk is, az utolsó egy hét minden próbafolyamatban ugyanilyen zaklatott. Kikerülhetetlen. Nekem most az a dolgom, hogy összetartsam ezt a sok felajzott és idegileg rossz állapotban lévő embert. Persze mindenki jön a saját kis problémájával, esetleg éppen akkor, amikor én egy másik gondon próbálok segíteni. Tehát általában rossz pillanatban jön a beszólás, és ilyenkor nem tudok rögtön azzal foglalkozni, de egy idő múlva sorra kerül az is - magyarázza Alföldi Róbert. Ötletei mindig és azonnal hálás fogadtatásra találnak, de olykor a színészek találékonysága segít. Hegedűs D. Géza és Kern is tanácsokkal látja el a fiatalabb kollégákat. Csőre Gábornak egy ponton pezsgőt kell szétlocsolnia, de a pezsgő helyett használt ásványvízzel nem megy a mutatvány. Erre egyelőre még nincs megoldás.
A próba után a dramaturg, Vörös Róbert mesél az előadás hátteréről:
- Spiró György fordítása mellett döntöttük, mert a rendelkezésre álló változatok közül ez tartalmazza a legkisebb mértékben a számunkra itt fölösleges költőiséget. Éppolyan száraz, mint ahogy szerettük volna, ráadásul nagyon jól mondható szöveg. Tóth Árpád, Elbert János és Morcsányi Géza is készített egyébként fordítást a Cseresznyéskertből, de Spiróét találtuk a legjobbnak ahhoz, amit most kigondoltunk. Amióta feltalálták a rendezőt, mint olyat, azóta folyton ki kell gondolni valamit. Most éppen ez úgy sikerült, hogy Alföldi egy gyárat látott maga előtt. Ki is szaladtunk Menczel Róberttel együtt - a három Robi - az óbudai Ganz-gyárba, ami egyébként tényleg gyönyörű. Ott született meg a "cseresznyeaszaló" gondolata, mi legalábbis így hívjuk a kis üzemet, amit felraktunk a színpadra. Olyan teret akartunk, amiből az látszik, hogy itt valami megállt, aminek egyébként működnie kéne. Míves eszközöket szerettünk volna, amikről az süt, hogy régen naponta dolgoztak velük. Ezek a tárgyak és a ruhák is korhűek.
A szöveget a színészek már gyakorlatilag súgó nélkül mondják, csak néha kérdeznek rá egy-egy végszóra.
- Csak apró húzások történtek - mesél tovább Vörös Róbert -, valójában csak az idővel való küzdelem kedvéért. Mindig ez történik: annyit kell húzni, hogy a néző "kibírja". Az első-második felvonást egyben játsszuk, nagyjából egy órás lesz ez a fele, és a harmadik-negyediket is egyben. Az még jobb lenne, ha csak az első három rész után volna szünet, amikor beüt az istencsapása, és eladjuk a kertet. A nézők szépen elmennek a büfébe, és aztán visszaülnek arra a csodálatos huszonöt percre, amikor mindenki mindenkivel barátkozik. Csehovnál ez egy isteni gonoszság: tönkretesz a jobbágyom fia, de nem baj, továbbra is boldogan élünk együtt. Amilyen az élet.
A színpadon ezen a próbán egy nagyon mozgalmas díszlet látható, középen egy lépcső vezet a színpad alá, a jobb oldalon egy zongora van a magasban, alatta a "cseresznyeaszaló".
- Az első felvonás a kúria gyerekszobájában, és a hozzá csatlakozó ajtókon keresztül különböző más szobákban játszódik, majd egy búzamezőt látunk, a birtok egyik részét, ami direkt nem a cseresznyéskert. Aztán a harmadik felvonásra - ami nálunk a második eleje lesz - a kúria nagytermébe kerülünk, ahol a bál van, majd a gyerekszobába térünk vissza és itt fejeződik be az előadás. Teljesen logikus felépítés, hiszen nagyon okos szerzővel van dolgunk.
Végül Vörös Róbert elárulja, hogy hol módosítottak az eredeti művön. Mivel Alföldi-rendezésről van szó, nem lehet, hogy minden stimmeljen...
- Lopahint a szerep hagyományai szerint nem ennyire fiatalember szokta játszani, mint Pindroch Csaba. Ez egy szép eltolódása a hangsúlyoknak, mert így egész más viszonya lesz Ranyevszkajával. Egyrészt csodálja őt, mint nőt, másrészt vonzódik hozzá, mint arisztokratához. Csehovban ez az őrjítő: nem tesz igazságot. Nem úgy van, hogy jöttek a barbárok és elsöpörtek mindent. Attól izgalmas, hogy nem ilyen fekete-fehér. Megírta az önfeladásig, odaadásig tartó szerelmet is, amit az újgazdag Lopahin érez Ranyevszkaja iránt. És ez tényleg így van: sokszor együtt élünk azokkal, akik vágják alattunk a fát. Csehovnál minden a szereposztáson múlik, ez is egy igazi társulati darab, jó kis közösséget tud faragni a színészekből. Csak Kern Andris elégedetlenkedik olykor, hogy miért ő kapta Firsz, az öreg inas szerepét. Már annyit mondtuk neki, hogy nézzen csak magára, korban épp illik hozzá, hogy lassan kezd belenyugodni...
CSERESZNYÉSKERT
|
A Vígszínház előadása |
|||||||||||||||||||||||||
|
Fordító:
Rendező:
Színész:
díszlettervező:
jelmeztervező:
rendező munkatársa:
ügyelő:
súgó:
|
|||||||||||||||||||||||||
Bemutató időpontja: 2007. március 17., Vígszínház
