A nyugati világ bajnoka

John Millington Synge 1871-ben született Dublin külvárosában, munkásságát alapvetően meghatározta ír volta, s az, hogy az ír nemzeti mozgalom idején élt és alkotott. Írország több évszázados függetlenségi törekvése éppen Synge korában érte el tetőpontját, fegyveres felkelések és parlamenti viták, parasztlázadások és politikai gyűlések valamennyi fegyverét felhasználva az elnyomó Anglia ellen.
Ebben a forrongó társadalmi helyzetben nagy erőre kapott az ír szellemi élet; az ír nép elégedetlensége, függetlenségi vágya intellektuális lázongásokban is kifejeződésre jutott irodalomban és tudományokban egyaránt. A ?kelta reneszánsz" mozgatója azonban sok esetben a nacionalizmus volt, ami egyszersmint a mozgalom gátjává is vált, mert néhol az önteltség, a szűk elzárkózás, a romantikus idealizálás mikrobáival fertőzte meg az irodalmat, hamis pátosszal szépítő tükröt tartva a nemzet elé.
Synge az ír nép legszegényebb rétegeinek, a parasztoknak, halászoknak, kolompároknak, koldusoknak életéből és ősi kelta legendákból szőtte drámáit, dícséretet zengve az ízes, plasztikus, mégis poétikus ír nyelvnek. Öt évet töltött az Aran-szigeten, Írország egyik legelmaradottabb ám leggazdagabb néphagyományokkal bíró vidékén, ahol megismerte a parasztok életének valóságos arculatát: költészetét és hétköznapjait, hirtelen szellemi villanásait és elnyomottságából fakadó közönyös ostobaságát, mitológiáját és patológiáját, s műveiben ezt a valóságos arcot, ezt az élő valóságot véste ki, hű patriotizmusában is következetesen szembefordulva a nacionalizmustól fertőzött fanatikus öntudattal.
Élményei megfelelő formáját a francia farcera, a népi bohózatok ősformájára visszanyúló tragikomédiában találta meg, mely műfaj egyszerre őrzi a népélet költői szépségét, az életforma belső gazdagságát, de viszonyainak, szellemének nyomorúságát is. Komikus alakjait esendőségükben megsajnáljuk, de taszító vonásaikért ki is nevetjük; a stílus jelzései nyomán, a poézis lázából felocsúdva a szívből jövő nevetés felszabadult örömét érezzük, hogy azután újra elmerüljünk az eleven és hiteles élet lírájának szemléletében.

Az új stílus végső alakját s teljességét A nyugati világ bajnokában (1907) érte el Synge; a darab már a témaválasztásban is telitalálattal tükrözi egy nép kettős arcát, érzésvilágának fényeit és árnyait. A szatírikus komédia főhőse, a képzeletbeli apagyilkossága miatt hősnek tartott gyáva fiatalember jelképes alak: balladai hős paródiája, de egyben bírálata a fanatikus nemzeti öntudatnak, és az eszményítő, nacionalista legendáknak is.
A nyugati világ bajnoka száz év távlatából is friss, aktuális. Egyrészt, mert manapság a hősiesség fogalma igen tág kategóriává vált, másrészt, mert a hagyományos erkölcsi értékrendszerek annyira elváltoztak, az értékkategóriák közötti határok olyan mértékben fellazultak, hogy szinte csak nézőpont kérdése, hogy aljas bűnnek, vagy magasztos tettnek minősül egy emberi cselekedet. Erről a határtalan relativizmusáról szól elsősorban Synge komédiája. Minden viszonyulás a körülményektől függ: álszentek is áradozhatnak hangzatos frázisokban a keresztény tanításokról, mint ahogy ártatlan emberek is szörnyű bűnöket követhetnek el. Ki tudná, hogy hol van az igazság? Minél nagyobb tetteink és gondolataink szabadsága, annál nagyobb bizonytalanság szakad ránk. De a folyamatosan változó igazságok közötti fáradhatatlan keresgélésben élmény minden olyan felismerés, melyből kiderül, hogy az igazsághoz vezető egyetlen út éppen ott kezdődik, ahol belátjuk: a megoldást sosem fogjuk megtalálni. Az igazán nagy szerzők mind-mind erre tanítanak.
A hősi múlt kétségtelenül több, mint puszta ábránd, de a történelem során egyre jobban megkoptak, kiüresedtek a nagy szavak, melyek arra hivatottak, hogy megőrízzék emlékét az egykor dicső ragyogásnak. Hősökre pedig ma is szükség van, ugyanúgy, mint az elmúlt századfordulón. Hogy milyenek a mindenkori hősök? Minden korban olyanok, mint amilyenre az igény teremti és formálja őket.

John Millington Synge:
A nyugati világ bajnoka
- komédia -

SZEREPLŐK:
Christopher Mahon: Pálffy Tibor
Öreg Mahon: Nemes Levente
Michael James Flaherty: Szabó Tibor
Pegeen Mike, a lánya: Péter Hilda
Shawn Keogh, Pegeen jegyese: Mátray László
Philly O?Cullen: Veress László
Jimmy Farrell: Kőmíves Mihály
Özvegy Quinné: Bicskei Zsuzsanna
Samuel Tansey: Nagy Alfréd
John Brady: Márton Lóránt
Willy Blake: Diószegi Attila
Jackie McLaughlin: Kolcsár József

Díszlettervező: Bartha József
Jelmeztervező: Dobre Kóthay Judit
Zene: Könczei Árpád
Ügyelő: V. Bartha Edit
Súgó: Máthé Mária Magdolna
Hangosító: Molnár Csaba

Rendező: Bocsárdi László

BEMUTATÓ:
május 25-én (csütörtökön) este 7 órától
TOVÁBBI ELŐADÁSOK:
május 28-án (vasárnap) este 6 órától
május 30-án (kedden) este 7 órától