A Szépművészeti csarnokában hatalmas tömeg várja a rendhagyó színházi estet, amelyet - mint később kiderül - a Nemzeti Színház újonnan kinevezett vezérigazgatója, az évad első premierjének rendezője, Alföldi Róbert celebrál. Nyugodt felvezetését rövidesen a Színművészeti Egyetem harmadéves hallgatói valóságnak álcázott jeleneteikkel szakítják meg: egyikük kis falovat cipel, hangosan gesztikulálva magyarázza a trójai faló esetét. A rendező mosolyogva figyeli a tanoncokat, majd valaki elájul a tömegben, és egy pillanatra el is hisszük, hogy baj történt - Alföldi ugyanis szintén tökéleteset alakít az orvosért kiáltó műsorvezető szerepében -, majd a jelenet persze az "áldozat" önfeledt rappelésébe torkollik. A rossz akusztika miatt alig hallani valamit, egy hölgy fennhangon berzenkedve hagyja el a helyszínt - ekkor kerülnek elő a mikrofonok. Ki tudja, talán a nézői ingerküszöb tesztelése volt a cél?
Euripidész Oresztészének díszlete "kicsiben" látható a beavatószínház szokatlan helyszínén: az előtér egész padlózatát összegyűrt ruhák borítják - akárcsak azokban a bizarr turkálókban, ahol a halmokban térdig gázolhat az ember. A rendező felvázolja: a ruhák lehetnek a trójai háború áldozatainak ruhái, de természetesen még rengeteg másra is asszociálhatunk. Hozzáteszi: elsősorban Karsai György felvetése játszott fontos szerepet abban, hogy erre a darabra esett a választásuk, hiszen ő hívta fel a figyelmet a Szépművészeti antik gyűjteményének 100. születésnapjára. Ehhez kapcsolódva fogalmazódott meg tehát az Oresztész bemutatásának gondolata, emellett - fűzi hozzá a rendező - szerettek volna olyan darabok felé fordulni, amelyekhez általában szívesen hozzányúlnának, de nem nagyon mernek. "A Nemzetinek dolga, hogy olyan darabokat mutasson be, amiktől félünk" - mondta. Az Oresztész kapcsán megjegyzi: "Én nem olvastam az elmúlt tíz évben ilyen jó posztmodern színdarabot".
A színművészetis diákok kis gegjei mellett több részletet is láthatunk a készülő előadásból: Péterfy Bori izgalmas Élektráját még érdekesebbé teszi Rába RolandOresztésze, László Zsolttal (Püladész) kiegészülve pedig olyan bizarr szerelmi háromszöget képeznek, amelyben a fő célpont mégiscsak Oresztész. A színházi esten szót kap a darab új fordításának két készítője, Karsai György klasszika-filológus és Térey János költő is, Karsai György elmondja: ez a darab már a maga korában is feltűnően mást nyújthatott, mint az akkor megszokott. Euripidész ugyanis a színháztörténetben elsőként vegyítette a különböző műfajokat, kedvelte a szokatlan helyszíneket - nem véletlen, hogy kortársaihoz képest csak néhányszor tudott nyerni a drámaversenyeken. Térey János szerint a szereplők vesztesként mennek bele az eseményekbe és vesztesként jönnek ki, tulajdonképpen mindegyikük halmozottan hátrányos helyzetűnek nevezhető. Az estet a karzaton önfeledt istenek - a színinövendékek - körében a flegma Apollón (Földi Ádám) zárja, aki pár aprócska utasítással könnyedén simítja el az összegyűrt ruhákat.
