A pécsi fesztiválsiker után (A sütemények királynője című előadásért a POSZT szakmai zsűrije a legjobb társulatnak járó különdíjat adta Pintér Béláéknak) a társulat Stuttgartban vendégszerepelt a rangos Theater der Welt (www.theaterderwelt.de) fesztiválon, ahol 2005. június 16. és 21. között öt alkalommal játszotta nagy sikerrel a Parasztoperát. A háromhetes fesztiválon tizenkilenc ország harmincegy előadása között Pintér Béla és Társulata képviselte Magyarországot. A társulat június 28-án és 29-én Zágrábban, az EUROKAZ fesztiválon két alkalommal játssza majd a Parasztoperát.
Részletek a Stuttgartban megjelent kritikákból:
??az előadás professzionalizmusa és az ötletek gazdagsága elsőrangú színházi eseménnyé emeli az előadást. Az első pillanattól kezdve vizuálisan is lebilincselő a provinciális kultúrafelfogás derűs kritikája.
A cím alapján Gay illetve Brecht Koldusoperája jut eszünkbe ? és ezzel ez a magyar előadás európai kontextusba ágyazódik. Aki elszalasztja ezt a vendégjátékot, megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy bepillantást nyerjen egy olyan ország kultúrájába, amellyel jó lenne, ha a jövőben a közös piacon kívül más kötelékek összefűznének minket.?
Thomas Rotschild: Bartók öröksége
Stuttgarter Zeitung, 2005. június 20.
??A zenei anyagot, amelyet Darvas Benedek az öttagú zenekarra írt, intelligensen átemelt, átformált, elidegenített idézetek gazdagítják a barokk formavilágtól kezdve a szabadon színezett népi hangzásmotívumokig. A zenekar ? valóban! ? a historikus előadásmódot és formát képviseli: rendkívül finoman, céltudatosan, vibrátók nélkül játszik, és még a pop és country dalok idézeteivel tűzdelt szellemes zenei részeket is rezzenéstelen arccal állják.?
Susanne Benda: Éjfekete humor: Parasztopera
Stuttgarter Nachrichten, 2005. június 20.
( ?) az énekbeszéd és a súlyos kövekként színpadra hulló prózában ejtett szavak olyan szokatlan, drasztikus hangulatot, olyan népi, de nem népieskedő érdességet és durvaságot kölcsönöznek az előadásnak, ami Emir Kusturica filmjeire emlékeztet bennünket. [?]
A Parasztopera nem válik melodramatikussá, és a burleszk jelenetek, valamint a (kitűnően lefordított) szóviccek ellenére sem lesz olcsó tréfa. Virtuóz az idősíkok kezelése, a rendező és a színészek kiváló kétértelműséggel formálják meg a karaktereket.
Inge Bäuerle: Kietlen ország
Cannstatter Zeitung, 2005. június 21.
