Pillangó: számos kultúrában szimbolikus állat, egyrészről az átalakulásra való képesség és a szépség jelképe, másrészről az örömök múlandóságára utal.
Lebegő repülése folytán a tündérekkel, géniuszokkal, erószokkal áll rokonságban. Tündérszerű lényeket, álomalakokat vagy képzeletbeli figurákat gyakran ábrázolnak lepke-szárnyakkal. Japánban a fiatal nő szimbóluma, két egymás körül röpdöső pillangó a boldog házasságé.
Ballada: drámai feszültségű, rövidebb, rendszerint tragikus tárgyú lírai versforma.
Cselekménye sűrített, a lényeget emeli ki, előadásmódja szaggatott, az időbeli kihagyások, a térbeli váltások, az elhallgatások egyaránt jellemzik.
A műfaj lényeges vonása, hogy az embereket kiélezett lelkiállapotokban ábrázolja. Legjellemzőbb témái: hűség és hűtlenség, féltékenység, a szerelem problémái.
Gyakori külső jegye a sor-és versszakismétlés.
Pillangó ballada
Táncolja: Nagy Csilla
Jelmez: Nagy Viktória
Fény: Szirtes Attila
Smink: Károlyi Balázs
Koreográfia: Pataky Klári
Előadás időpont: 2007. 01. 27., szombat, 20h
?Az egymásba átnyúló különböző megjelenési formák csodája, az a csoda, amelynek során a csúf, lusta hernyóból lebegő pillangó lesz, mélyen megérintette az embert, lelki változásának példája lett, reményt adott arra, hogy egykor földhözragadt létezéséből az örök világosságba jut". (Aeppli)
Forrás: L1 Táncművek
