A Thália Színház és Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház
közös produkciója
HÁY JÁNOS: A PITYU BÁCSI FIA
ördögjáték egy részben
játszódik 1972-ben
Pityu (negyvenes, Budapestre költözött férfi) Trill Zsolt
Jani (negyvenes vidéki férfi, Pityu unokatestvére) Tóth László
Marika (Jani felesége) Szűcs Nelli
Gyerek (tizennégy éves fiú, Jani és Marika fia) Fehér László
Laci (tizennégy éves vidéki fiú, a Gyerek haverja) Bíró Gyula
A Pityu bácsi fia (tizennégy éves budapesti fiú) Homoki Bálint
Díszlettervező Sárkány Sándor
Jelmeztervező Csolti Klára
Zeneszerző Alexander Balanescu
Rendező Bérczes László
Elmentünk abba a faluba, ahol a szerző elmondása szerint az eset történt, és megkérdeztük a lakókat:
- Ismertek maguk egy Pityu bácsi nevű embert?
- Nem, nem ismertünk. Ebben a faluban Pityu nevű ember soha nem lakott.
- És a Pityu bácsi fiáról hallottak?
- Mivel Pityu bácsi nevű ember itt nem élt, nem lehetett fia sem.
- Akkor az az eset megtörténhetett-e a Pityu bácsi fiával?
- Nem.
- Akkor mi történt itt?
- Semmi.
Hölgyeim és uraim, a falu elfelejtette Pityu bácsit, elfelejtette a Pityu bácsi fiát, és nem emlékszik arra sem, ami történt. Mi lehet ennek a kollektív amnéziának az oka? Miért kellett mindent elfelejteni? Mi történt valójában? Kérdéseinkre ma már csak Háy János tud válaszolni. Színházunkban játszott ördögjátéka újra feleleveníti a valahai történetet.
(PITYU) ? Mert amiatt van, a rohadék miatt, az tüzeli ellenem az asszonyt, az mondja, hogy egy alkoholista vagyok, mert megiszok valamit, azért mert megiszok valamit, mert olyan a feszkó bennem, azért már alkoholista vagyok. Hát kell egy kis oldás, értitek, amikor az ember nem tudja, hogy hogy lesz egyszerre a gyerek napközije, a villany meg a kölcsön, hogy az akkor miből lesz. A legszarabb bort iszom, hogy ne kerüljön sokba, de másképp nem bírom. Olyan egyedül vagyok a dologgal, nem mondja senki, hogy azért Pityu, ezt jól csináltad, azt nem mondja senki, csak hogy ki vannak-e fizetve a csekkek, hogy az megvan-e. Ott az a kurva sok ember, én meg csak egyedül, húzom a napot, egyedül, még a gyerek se szól hozzám, mert azt mondták annak is, hogy este már teleiszom magam, hogy ne szóljon hozzám, mert megverem. Pedig nem bántottam, soha nem nyúltam hozzá, csak a feszkó miatt van ez a pia, de a gyereket, azt nagyon szeretem, azt tényleg nagyon. De azt mondják neki, hogy hallgasson. Ott áll a konyhában, és hallgat, és nem szól az asszony se, meg én se szólok semmit?
