Egy próba főpróbájának lehetett tanúja, aki csütörtök este a Pinceszínház felé vette útját. Kiss Csaba saját, Esti próba című darabját állította színpadra, amely ugyan ezer szállal kötődik Federico Fellini La strada (Országúton) című, legendás filmjéhez, ám azt nem annyira a történet, mint inkább annak végletes érzelmekkel átszőtt - férfi és nő, idős és fiatal közötti - viszonyrendszere felől közelíti meg. A film igen kockázatos színpadra adaptálása helyett egy olyasfajta szerencsés találkozás ez, mint amilyen például Botho Strauß A parkja, amely Shakespeare Szentivánéji álmának esszenciájából merítve alkot valami egészen különlegeset - és nem utolsó sorban aktuálisat.
Az Esti próba már címével is egy olyan közeget, illetve egy semmivel sem összehasonlítható szituációt idéz meg, amely sokak számára egy titokzatos, rejtett világ, míg másoknak a mindennapokat jelenti. A kétszereplős darab egy idősödő színész, Doráti György (Ujlaki Dénes) és fiatal tanítványa, Konkoly Zsuzsa (Tar Renáta) esti próbájába enged bepillantást: az Országúton színpadra állításán szívvel-lélekkel - olykor foggal-körömmel - munkálkodó páros egyszerre bájos és megrázó kettőse azzal együtt kacagtatja meg a közönséget, hogy közben elementáris erővel szólaltatja meg Zampano és Gelsomina történetének velőig hatoló dallamát.
Ahogy Tar Renáta a főpróba után elárulja, tulajdonképpen ő is pontosan úgy került az előadásba, ahogy az a darabban is történik: ugyanis a szerepre Ujlaki Dénes kérte fel, akivel a Katona József Színház Barbárok című előadásában a Színművészeti végzőseként játszik együtt. Bevallása szerint először kissé megijedt a kétszereplős darab kihívásától, hiszen itt két embernek kell közel két órán keresztül vinnie az előadást. Emellett kétségtelen, hogy a próba imitálása - a próba próbálása - is komoly feladat elé állítja a színészt: "Valószínűleg mindig az a legnehezebb az embernek, ami a legtermészetesebb. Amire azt hiszi, hogy már rutin a számára, azt a legnehezebb megmutatni úgy, hogy hiteles is legyen" - mondta. Ujlaki Dénes partnernőjéhez hasonlóan nagyon élvezte a közös munkát, elmondása szerint nagy szabadságérzést adott neki, hogy Gárdos Péter, a Pinceszínház művészeti vezetője rábízta, kit választ maga mellé az előadásba. A napi nyolc órás, intenzív próbák erősen igénybe vették, így tulajdonképpen a darabban megjelenő alkotói folyamat felfokozott állapota az előadás megszületésére is rányomta a bélyegét. Az egyszerre humorteli és felkavaró tragikomédia így válhatott film, színház és valóság különös, szívmelengető tüneményévé.
