RONDINO-ESTEK II. 2005. május 7., szombat 19:30 REVANS
A Rondino Együttes második estjén négy nagyon különböző zenei világ találkozik. A közös vonás ? a vonóshangszer-párok különböző kombinációjának használatán túl ? a rendkívül redukált kifejezésmód, függetlenül attól, hogy az alapanyag archaikus folklór, középkori szerkesztésmód vagy mai hangzású kánon. A hallgató befelé fordulását különösen elősegítheti a kis színpadi tér és a minimális fény használata.
A Sufniban folytatódnak a nézőink körében szeretettel fogadott kortárs zenei programok. Május 7-én, szombaton 19:30-kor lesz a második Rondino-est, Revans címmel.
A Rondino Együttes, amelynek művészeti vezetője Gémesi Géza, Kurtág György, Sugár Miklós, Szegedi László és Vidovszky László műveiből játszik. Négy nagyon különböző zenei világ találkozik ezen az estén. A közös vonás ? a vonóshangszer-párok különböző kombinációjának használatán túl ? a rendkívül redukált kifejezésmód, függetlenül attól, hogy az alapanyag archaikus folklór, középkori szerkesztésmód vagy mai hangzású kánon. A hallgató befelé fordulását különösen elősegítheti a kis színpadi tér és a minimális fény használata.
A Rondino Együttes a Budapest-Hegyvidéki Kamarazenekarból alakult meg Gémesi Géza (1961) vezetésével, aki 1986-ban Sir George Soltitól kapott ösztöndíjat, 2003-ban pedig Pro Arte Hungarica díjjal jutalmazták. Az együttes repertoárján elsősorban kortárs magyar szerzők szerepelnek, de az avantgárd klasszikusai és a kortalanul időszerű régiekkel kiegészülve.
"York napsütése rosszkedvünk telét
Tündöklő nyárrá változtatta át.
Családunkról már elvonult a köd
S alámerült az óceán szívébe.
Most homlokunkon győztes koszorú,
Diadalemlék csorba fegyverünk,
Vad riadónkból víg vacsora lett
És édes dallam szörnyü indulónkból.
Szelíden mosolyog a háború,
Nem lovagol páncélos paripán,
Hogy félénk ellenség szivét ijessze,
Ehelyett fürge lábakkal szökell
A hölgy-szobákban léha lantzenére.
De én, aki nem játszani születtem
Sem tetszelgő tükröknek udvarolni,
Kit durván véstek és szerelem fénye nélkül
S riszáló nimfák előtt nem feszíthet,
Kit megfosztottak minden szép aránytól
S a természet becsapott termetemmel,
Ki torzul, félig kész, s idő előtt
Küldettem el e lélegző világba,
Bénán s idétlenül, hogy a kutyák
Megugatnak, ha bicegek előttük -
Én ilyen fuvolázó békekorban
Nem is tudok egyébbel szórakozni,
Mint hogy a napon nézem árnyamat
És csúfságomat magam magyarázom:
Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,
Hogy eltöltsem e csevegő időt -
Ugy döntöttem, hogy gazember leszek
S utálom e kor hiu gyönyörét."
Shakespeare: III. Richárd, Első felvonás, 1. szín (Vas István fordítása)
