| "Nem mondhatom azt, hogy rég eltemetett álmom válik most valóra, hiszen biztos voltam abban, ezt a szerepet soha nem fogom eljátszani. A Zeffirelli-filmet megnéztem, hallottam régi legendás Rómeó és Júlia előadásokról, de színházban egyetlen feldolgozást sem láttam. Júlia szerepére istenigazából soha nem vágytam, mert nem állt közel hozzám. De most jött egy ember, akit Alföldi Róbertnek hívnak. Az olvasópróbán elkezdett beszélni arról, hogy ő mit gondol a darabról. Annyira logikus és egyszerű, s egyszerűségében annyira drámai és tiszta, amit elképzel az egész előadásról, hogy azt hiszem, ehhez a Júliához közöm van. |
Robi már játszotta Rómeót, amikor kikerült a főiskoláról, Valló Péter rendezésében. Tehát nagyon ismeri a darabot, a karakterekhez úgy tud hozzányúlni, hogy két-három mondattal leszedi róluk a rárakódott sztereotípiákat. Máshonnan fogalmazza a Rómeót (Huszár Zsolt), Mercutiót (Almási Sándor) a Montague és Capulet-családot, de nem tekeri ki a történetet. Szerinte Lőrinc barát (Hevér Gábor) nem afféle befelé forduló, istenfélő, dogmákban gondolkozó pap, hanem egy fiatalember, akinek különös kapcsolata van a természeten keresztül istennel. A Dajka (Takács Kati) nem egy tenyeres-talpas nőszemély, hanem egy intelligens asszony, aki egyedül vezeti Capuleték háztartását, s neveli Júliát. Kapcsolatuk két felnőtt nagyon mély, emberi barátsága. Júlia pedig önálló személyiség. Felnőtt nő, aki döntéseket hoz. Merész, kockázatos döntéseket. Abszolút eszénél van, de közben a szenvedély is munkálkodik benne. Ugye, a klasszikus történet arról szól, hogy két, fiatalsága hajnalán lévő ember, akik a szexualitást először tapasztalják meg, hirtelen egymásra csodálkoznak, és egymáséi lesznek. De mint hogy most egy harminckét éves Júlia és egy harmincöt éves Rómeó játssza a főszerepet - a helyzet egészen más. Mi nem fogunk szüzeket alakítani. Nem ez a lényeges ebben az előadásban, hanem a szerelem. Az igazi szerelem. Amikor az ember az igazival találkozik. Mert létezik olyan, hogy csak harmincon túl jön el az igazi. A mi történetünk erről a találkozásról szól. Meg arról, hogy a környezetük ehhez hogyan viszonyul. Mennyire tudják elfogadni, mennyire irigyek, féltékenyek, mennyire drukkolnak nekik. Lejegyezte: Kiss Péter |
