Saller a hőseszménynek - HERRMANN CSATÁJA
Az Odeon Lloyd előtere remek, ha nem is tökéletes játszótér, a fekete bőrkanapék, a vécé, a bárpult és az irodaajtó kissé kusza, de működő színházi közegként működik. A szereplők kék-fehér-fekete színű, Saller-márkájú melegítője már a kezdő pillanatban jelzi, hogy embereink németek, versenyző alkatok - persze nem feltétlenül a pályán, inkább csak úgy a kanapén, több rekesz sör társaságában. Annak tudatában, hogy a darab eredetileg az ókorban játszódik, finom, történelmi korokat átívelő utalásként érzékelhető a saller, mint a kései lovagkor sisaktípusa, illetve rögtön eszünkbe jut a magyar "saller" is, ami a drukkerek világában ugye nem éppen ritka jelenség. Herrmann (Mátyássy Bence) és a három békétlen fejedelem (Gémes Antos, Bánki Gergely, Máthé Zsolt) négyese kellőképpen megadja az előadás alaphangulatát azzal, hogy fő céljuk a saját érdek maximális kielégítése, a nemes küzdelem eszközeként szolgáló fegyver pedig egy indulatból széttört sörösüveg. Mátyássy Bence látszólag nevetséges és közönyös Herrmannja egy jól eltalált ívben csap át - felvonásról felvonásra - a már sokkal határozottabb, Gémes Antos-féle Herrmannba, hogy végül Bánki Gergely kezében egy kevésbé karizmatikus, erőlködő, szerencsétlen, de annál veszélyesebb fejedelemmé váljon (Hitlert idéző beszéde Kleist e darabjának mára szinte közhellyé vált modern továbbgondolása). Fájlalom, hogy Máthé Zsolt nem "herrmannizálódik", többszörös kárpótlás viszont, hogy az együgyű Luitgar és Gertrud hálás szerepében valósággal lubickol. Az ő erőteljes játéka mellett Tóth Orsi az, aki számomra nagy meglepetés: amilyen esetlen kezdeti Thusneldája, épp annyira felkavaró, amit a saját férje unszolására egy másik férfit - Róma legátusát, Ventidiust (Szilágyi Katalin) - elcsábítani kényszerülő, kiszolgáltatott, majd női hiúságában vérszemet kapott nő szerepében nyújt. Az előadás nem csak a jellemek, de a tér vonatkozásában is biztonsággal építkezik: a közönség valóságos idegenvezetés révén jut el a moziban őt eredetileg megillető ülésekre, a felvonások közben/között egy-egy szereplő kiszól, legyünk szívesek átfáradni, befáradni. Aki előzőleg nem ismerte a darabot, valószínűleg fárad is, a folyamatos karakterváltások, a bonyolult viszonyrendszerek némileg nehezíthetik a helyzetet. A rómaiak mindenesetre következetesen mind nők, AS Roma-feliratú melegítőben, Radnay Csilla pedig egy találó huszárvágással egyszerre ölti magára az elbukó római hadvezér (Varus) és a győztes német fejedelem (Marbod) szerepét.