(MTI) - Először fordul elő a Madách Színház történetében, hogy egy darabot nem saját, hanem az eredeti rendezésben visz színre. A Contact című amerikai musicalt 1999-ben a New York-i Lincoln Center kamaratermében mutatták be, majd a sikerre való tekintettel áttették az 1100 ülőhelyes nagyterembe. A darab azóta körbeturnézta az Egyesült Államokat, bemutatták Japánban, és Európában először Magyarországon kerül színpadra.
"Amikor a Lincoln Center felkért a darabra, nem kötötte ki, milyen műfajban alkossunk, mi is csak annyit tudtunk, hogy a nagyvárosi emberekről akarunk egy történetet elmesélni. Ez hatalmas alkotói szabadságot adott, hiszen nem kellett táncszínházban, színdarabban vagy musicalben gondolkodni" - mondta Susan Stroman, aki 2000-ben rendezéséért a Tony-díjat, a színházi élet Oscarját vehette át.
Mint kifejtette, amikor a darab sikeres lett, a kritikusok találgatták a műfaját, végül pedig ráfogták, hogy musical; musicalként is kapott díjat. A Contact különleges műfaja miatt egyébként egy új Tony-díj kategóriát is létrehoztak, A legjobb különleges színházi esemény díját.
"Kezdetekben nem gondolkodtunk turnéban, hiszen a darab kifejezetten a New York-i embereknek és emberekről készült, akik bár ott élnek egymás hegyén-hátán, nem tudnak egymással kapcsolatot létesíteni" - mondta a koreográfus. Később jöttek rá, hogy valószínűleg ez más metropoliszok lakóira is érvényes lehet.
A rendezőnő elégedetten nyilatkozott a közreműködő táncosokról. Azzal, hogy a Madách Színház nemcsak a saját társulatára támaszkodott, hanem meghívta a Magyar Állami Operaház balett együttesének vezető művészeit, valamint a KFKI Kamarabalett tagjait, két eltérő táncvilágot ötvözött "csodálatosan". Szerinte a balettművészek is gyorsan megtanulták, hogyan kell partnerrel táncolni, ami a legfontosabb dolog ebben az előadásban. "Amióta a twistet feltalálták, az emberek elfelejtették, miként kell úgy táncolni, hogy közben meg is érintik a partnerüket" - tette hozzá Stroman, aki szerint a különféle tévéshow-k miatt kezd újra divatba jönni a szalontánc.
Susan Stroman
A rendezőnő beszámolt arról, hogy a Fesztivál Színház után május 30-án a Madách Színházban is műsorra kerülő darab pontosan ugyanaz, mint amit a Broadway-n is láthattak a nézők. "Nem a társrendezők vihetik bele a maguk egyéniségét, hanem a táncosok, ettől lesz egyéni az előadás" - fejtette ki Stroman, aki példának "a sárga ruhás lány" - akit Keveházi Krisztina, illetve Katona Vanda alakít - egyik jelenetét hozta, amelyben eltérnek az eredeti előadástól.
A három különálló táncjátékból álló estet a swing szó köti össze - magyarázta a rendező. Az első részben egy hinta látható a színpadon (a swing hintát jelent angolul), a második részben az ötvenes évek olasz maffiózóit, a swingereket idézik meg, a harmadikban pedig a magányos, öngyilkosságra készülő férfi egy swingklubban próbál társa lelni. A műben felcsendülnek klasszikus és modern művek is, Csajkovszkij Anyeginje éppúgy, mint Robert Palmer és a Beach Boys számai. "Ezek a zenék tulajdonképpen az én lemezgyűjteményemből valók" - vallotta meg Susan Stroman, aki elmondta, hogy az összes klasszikus zenei betét Leonard Bernstein vezényletében szólal meg, mert "nála táncorientáltabb" dirigenst nem ismer.
"A tánc a szabadság metaforája" - fogalmazott a rendező, aki szerint a válság az amerikai színházi életet sem kíméli. Mivel az Egyesült Államokban a színházak nem kapnak állami támogatást, ezért a befektetők a válság miatt nem kockáztatnak, szívesebben nyúlnak már bevált, sikeres darabokhoz. "Rengeteg felújítás fut most, de reméljük, ez hamarosan megváltozik" - tette hozzá Stroman.
A rendezőnőnek az idén volt már egy premierje, Happiness (Boldogság) címmel a Lincoln Centerben. A társszerző az a John Weidman volt, aki a Contacot is jegyzi.
