Százharminc éve halt meg Szigligeti Ede

Színpad

(MTI) -  A magyar népszínmű műfajának megteremtője Szathmáry József néven nemesi családban született Nagyváradon, 1814. március 8-án. Édesapja kívánságát megtagadva a papi pálya  helyett inkább mérnöknek tanult Pesten, de hamar kitűnt, hogy a rajzot kivéve ilyen jellegű tanulmányai is untatják. Az ifjú Szathmáryt a színház vonzotta, s mivel jól táncolt, szépen énekelt, értett a díszletfestéshez, s nyelveket is beszélt, szívesen fogadták. Apja a hírt kézhez véve postafordultával kitagadta, sőt azt is megtiltotta neki, hogy nemesi nevüket használja. Névváltoztatásában Fáy András segített, megszületett hát Szigligeti Ede. 
 
Szigligeti 1837-től a Pesti Magyar Színház, 1840-től 1878-ban bekövetkezett haláláig a Nemzeti Színház tagja volt, ahol színészi, titkári, rendezői és dramaturgi feladatokat is ellátott, 1873-ban pedig az intézmény igazgatója lett. 1835-ben megalapította a Pesti Drámaíró Egyesületet, 1840-től tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, 1846-tól a Kisfaludy Társaságnak, 1865-től tanára a Színi Akadémiának. A színi élet irányítójaként addig nem játszott klasszikusokat mutatott be s ő fedezte fel a drámaíró Csiky Gergelyt.
Korának legnépszerűbb színpadi szerzője hatásosan egyesítette a világ színjátszásának új törekvéseit a magyar igényekkel. Kiváló színpadismerettel minden drámai műfajban alkotott: összesen 114 színpadi művet és két alkalmi egyfelvonásost írt. Legismertebb vígjátéka az 1849-ben keletkezett Liliomfi, amelyet időről-időre elővesznek a magyar színházak, mert ma is biztos siker. Legutóbb a Magyar Színház vitte színre. Makk Károly 1954-ben kiváló színészek közreműködésével halhatatlan filmet forgatott belőle. Történelmi drámái hatásosak, gondosan szerkesztettek, néhány közülük mai szemmel nézve is maradandó irodalmi alkotás.
 
Szigligeti volt a magyar népszínmű műfajának megteremtője is A szökött katona és A csikós című zenés darabokkal. Amikor 1878. január 19-én Budapesten meghalt, éppen negyvenegy éve szolgálta a magyar színházi kultúrát. színpadi műveinek nagy része viszont a mai napig nem jelent meg nyomtatásban.