|
mert a Színház " Ez a könyv nem úgy keletkezett, hogy valaki elhatározta, lesz és kész, ha így lett volna, nem lett volna érdemes megcsinálni. Ez a könyv nem úgy jött létre, hogy valaki kiadta az ukázt: legyen! És lőn, el is készült." |
 |
 |
 |
|
 |
| "Ha így történt volna, nem leltük volna benne örömünket, a képkészítő mester és a szókészítő tanonc, Szebeni meg én, akik egy váratlan pillanatban beszélgetni kezdtünk a színházról. Nemcsak erről a színházról, a Budapesti Kamaraszínházról, hanem általában a színházról." |
 |
| Szűcs Miklós (60) igazgató - Kállai Ferenc (80) |
 |
| Ruszt József |
| Minden színházról. Általában a színészről. Minden színészről. Általában arról, hogy mit jelent álldogálni a kulisszák között, fölött, vagy mögött, álldogálni a világítópult mögött a sötétben figyelni a világítótechnikus munkáját, figyelni a színészek életét, bemenni egy próbára, megnézni hogyan tanít egy vak fiú egy színészt (aki nem vak) vakon játszani, figyelni az öltöztetők, a büfésnők, a fodrászok életét, a nagy színészekét, és a jó színészekét, és a színházi munkásokét." |
 |
| Tordy Géza |
 |
| Törőcsik Mari |
 |
| Kránitz Lajos |
| "Ezt a könyvet nem lett volna érdemes megcsinálni, ha nem szenvedélyről szólna, arról a szenvedélyről, amellyel egy képkészítő és a szóhalmozó (két András) egy minden mással összehasonlíthatatlan létezésforma nyomába eredt." |
 |
| Szőlőskei Timea |
 |
| Vári Éva |
 |
| Verebes Linda - Balikó Tamás |
| "A közvetlenség vágya kiirthatatlan az emberi szívből, a tapintható, kézzel is megérinthető, átszellemített valóság hatalmas vonzást gyakorol minden emberre. Igen ez a könyv a Budapesti Kamaraszínházról szól, azokról, akik ezt a színházat naponta létrehozzák, fent és lent, rendezői balon és jobbon, a színpad mögött és fölött. Szebeni, az ősz hajú profi egy megszállott buzgalmával exponált, olykor három különböző fényképezőgép is volt nála." () |
 |
| A társulat |
 |
| A szókészítő - Eszenyi Enikő |
 |
| A képkészítő - Dorogi Barbara |
| () "Én persze olykor a vén színházi róka türelmetlenségével, ő a lesben álló vadász, a tanulni kész fiatalember szívós türelmével, együtt bámultuk, néztük ezt a hol közönséges, hol káprázatos világot, ami a színház, ahol egy-két felizzani képes alak képes ötven - száz - kétszáz - vagy kétszázezer másik alakot pár órára átizzítani: hogy elfelejtsék, kik is ők, de hogy rá is ébredjenek ugyanakkor. Kik is ők? Csak ennyi a trükk." / Forgách András / |
