Székesfehérvár színházi múltja

1817. szeptember 28-dik napján (Színháztörténeti képeskönyv -2005.)

Jókai alkalmi köszöntőjét Laborfalvy Róza mondta el; az avató díszelőadáson Katona József Bánk bánját mutatták be. A fehérvári teátrum színpadán a legkiválóbb magyar színművészek léptek fel: Varsányi Irén, Hegedűs Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Ladomerszky Margit, Bajor Gizi. Korunk színésznemzedékének tagjai közül is sokan kezdték pályafutásukat a fehérvári színházban.

Fejléc 1821 (Színháztörténeti képeskönyv -2005.)

Székesfehérvár közönsége már 1874 előtt sem maradt ki a színházi életből: a kőszínház megépítése előtt a város fogadóiban léptek fel a kor legendás színművészei. A városban megforduló színtársulatok a XVIII. század végén és a XIX. század elején a német többségű belváros és a városban állomásozó osztrák tisztikar igényeinek megfelelően németek voltak; a első magyar színtársulatok 1813-tól jelentek meg a városban. A "Székesfehérvári Nemzeti Játék Színi Társulat" otthona a Kossuth utcai Győry-ház lett. A ház egyik felében a Pelikán fogadó, a másikban a "theatrum szálája" helyezkedett el, ahol egyébként már 1790-től kezdve tartottak színi előadásokat.

Kántorné plakátja 1821. április 3. (Színháztörténeti képeskönyv -2005.)

Ürményi József, Fejér vármegye alispánja elismerőleg írt erről a színházról: "A színházat igen színesnek találtam, jól van világítva, erős fénylámpával a közepén, mint a pesti vagy a budai színház, a zenekar 16 tagból áll, a ruhatár pedig nagyszerűbb, mint Pesten." A színház jelentősége kezdettől fogva túlnőtt a kis vidéki város méretein, s működése a magyar színészet történetének fontos fejezete. Kiemelkedő szerepe nem csak abban nyilvánult meg, hogy a budai színészet válsága idején helyet adott a magyar Tháliának, foglalkoztatta Kántornét, Dérynét, Szentpétery Zsigmondot, Lendvainét, a Borostyán művésznéven játszó Petőfit, útnak indította Laborfalvy Rózát és számos más nagy színészünket, hanem abban is, hogy a Győry-ház színpadán mutatták be az új magyar drámairodalom első jelentős alkotásait - különösen Kisfaludy Károly műveit játszották igen nagy sikerrel.

Emléktábla a Pelikán ház falán (fotó: Kadelka László)

A második világháború során, 1944-ben a nagy múltú színház elpusztult, teljesen kiégett. Széles körű társadalmi összefogás keretében a város lakossága újjáépítette a színházat, amely 1962. november 7-én nyitotta meg ismét a kapuit: akkor a budapesti Nemzeti Színház mutatta be Vörösmarty Csongor és Tündéjét. Az előadást Marton Endre rendezte, a díszlettervező Hincz Gyula, jelmeztervező Nagyajtai Teréz, zeneszerző Kurtág György, játékmester Pethes György. A főbb szerepekben; Tünde - Törőcsik Mari, Csongor - Bitskey Tibor, Kalmár - Kemény László, Hadvezér - Ungvári László, Tudós Major Tamás, Balga - Szirtes Ádám/Tarsoly Elemér, Ledér -Berek Kati, Ilma - Pápai Erzsi, Mirigy - Kohut Magda, Éj királynője - Lukács Margit, Három ördögfi - Garas Dezső, Gelley Kornél, Horváth József.

A Pelikán ház napjainkban (fotó: K.L.)

Az újra megnyílt színház elkényeztette a város közönségét, hiszen az egész országból hívta meg a produkciókat, így a legjobb színészek és előadások helyébe mentek a publikumnak. Nyugodtan mondhatjuk, a pesti közönség sem láthatott annyi kitűnő produkciót, mint a fehérváriak. Péterffy Attila (Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt) igazgató 1983-tól a Magyar Filmgyártó Vállalattal együttműködve, az oda szerződött színészekből alkalmi új produkciókat hozott létre. Ez a szervezeti rend működött 1995-ig, amikor az Önkormányzat döntése alapján állandó társulat kezdte meg működését.

A színház 1874 augusztusában

Az épület az állandó társulatnak természetesen szűknek bizonyult, hiszen "befogaó-színháznak" építették. Végül tíz évbe telt, amig sikerült a városnak előteremteni a pénzt a rekonstrukcióhoz. A központi támogatás 3.3 milliárdját az önkormányzat egészítette ki 4.5 milliárdra, amely összegbe került az átépítés. A bővítéssel és korszerűsített technikával, a kor színvonalán tudja kiszolgálni - nemcsak a város, hanem az egész közép-dunántúli régió - közönségét.