Széplaky Endre 1927 - 2006

Színpad

2004 szeptemberében ünnepelte a Jókai Színház a megnyitásának ötvenedik évfordulóját. Ahogy ilyenkor szokás meghívták a társulat valaha volt tagjait, vendégeket és bensőséges gálaműsor keretében emlékezetek a fél évszázadra. A hívatalosságokat követően a színpadon megjelentek az időszakot meghatározó művészek és pár szóban - általában fátyolos szemmel - felelevenítették emlékeiket.

Elsők között egy szálfaegyenes, a hetvenhét évét meghazudtoló elegáns úr lépett a színpadra. Honthy Hannának nem volt soha olyan fogadótapsa, mint ennek a hamiskásmosolyú békéscsabai sztárnak. Amikor végre megszólalhatott így kezdte:
#8220;A színház ötven évéből négy évtized az enyém, ennyit töltöttem el ebben a társulatban, nagyon kellemesen. Jól éreztem magam, a közönséget szerettem és úgy vélem a közönség is szeretett engem."
Ekkor a lent ülők olyan tapsviharba kezdtek, amilyent csak a legnagyobb szeretet csal ki a tenyerekből. Annyira meghatódott Széplaky Bandi - mert az Endre nevet csak a plakátokon lehetett olvasni -, hogy látszott, hogy minden színészi rutinjára szüksége van ahhoz, hogy a csillogó szempárt ne öntse el a könny patakja. Újra megszólalván csak ennyit tudott mondai:
#8220;Engedtessék meg nekem, hogy emelkedett ünnepi gondolatok helyett inkább kedves kis történettel emlékezzek a pályán töltött évekre. A történet a Pécsi Nemzeti Színházban kezdődött, ahol évekeig játszottam, akárvsak Margittay Ági kolléganőm, akihez a történet fűződik. A pécsi színészklubban a bárpult bal sarka volt a tözshelyem, előadások után mindíg ott álltam meg, ott söröztünk és beszélgettünk, többek között Ágival is, úgy, hogy Ő is megszokta, hogy nekem az a helyem. Aztán Ő is más színházhoz került, én meg ide Békéscsabára. Elég az hozzá, hogy hosszú évek múltán egyszer erre vetődött, feljött a színészklubba, ahol nekem szintén a bal sarol volt a tözshelyem. Margittay meglátott és köszönés helyett csak ennyit mondott: Te jó Isten, Te azóta itt állsz?"

Már nem áll ott, 2006. november 14-én kísérték utolsó útjára a békéscsabai temetőbe.

Hogy ki milyen színész, annak megállapítását az aznapi közönség a tapsaival igazolja vissza. De a színészi pálya múlandó, az mindenkori taps aznap abbamarad és évek múltán csak az emléke marad. Mégis mi lehet a mérce? Egy társulaton belül irányadó a szerepek nagysága, és/vagy fontossága. Széplaky Bandi a magyar és a világ drámairodalmának legfontosabb szerepeit játszotta. Mindenféle összehasonlítás torzít, de mégis: amennyiben kortársaival - mondjuk a budapesti Nemzeti Színházban játszókkal - vetjük össze az azonos szerepeket, akkor azt látjuk, hogy Kálmán György, Sinkovits Imre, Agárdi Gábor és Major Tamás játszották azokat.

Széplaky Endre 1927. január 29-én született Aradon. Meghalt 2006. november 5-én Békéscsabán. Az Országos Színészegyesület színiiskolájában 1948-ban kapott oklevelet. A Pécsi Nemzeti Színház szerződtette, ahol egy kecskeméti évadot leszámítva 1962-ig játszott. Akkor Békéscsabára szerződött és haláláig a Békés Megyei Jókai Színház tagja maradt.

Emlékezetes alakításai:

Biberách (Katona J.: Bánk bán)
Bolond (Shakespeare: Lear király)
Színész (Gorkij: Éjjeli menedékhely)
Sarkady tanár úr (Móricz Zs.: Légy jó mindhalálig)
Pistol (Shakespeare: IV. Henrik)
Bardolf (Shakespeare: V. Henrik)
Puzsér (Molnár F.: A doltor úr)
Id. Swartz (Szigligeti E.: Liliomfi)
Forlipopoli márki (Goldoni: Mirandolina)
Fagin (Lionel Bart: Oliver musical)
Lükeházi (Moliére: Dandin György)
Ficsúr (Molnár F.: Liliom)
Postamester (Gogol: A revizor)
Firsz, öreg inas (Csehov: Cseresznyéskert)