2004 szeptemberében ünnepelte a Jókai Színház a megnyitásának ötvenedik évfordulóját. Ahogy ilyenkor szokás meghívták a társulat valaha volt tagjait, vendégeket és bensőséges gálaműsor keretében emlékezetek a fél évszázadra. A hívatalosságokat követően a színpadon megjelentek az időszakot meghatározó művészek és pár szóban - általában fátyolos szemmel - felelevenítették emlékeiket. |
Elsők között egy szálfaegyenes, a hetvenhét évét meghazudtoló elegáns úr lépett a színpadra. Honthy Hannának nem volt soha olyan fogadótapsa, mint ennek a hamiskásmosolyú békéscsabai sztárnak. Amikor végre megszólalhatott így kezdte: Már nem áll ott, 2006. november 14-én kísérték utolsó útjára a békéscsabai temetőbe. Hogy ki milyen színész, annak megállapítását az aznapi közönség a tapsaival igazolja vissza. De a színészi pálya múlandó, az mindenkori taps aznap abbamarad és évek múltán csak az emléke marad. Mégis mi lehet a mérce? Egy társulaton belül irányadó a szerepek nagysága, és/vagy fontossága. Széplaky Bandi a magyar és a világ drámairodalmának legfontosabb szerepeit játszotta. Mindenféle összehasonlítás torzít, de mégis: amennyiben kortársaival - mondjuk a budapesti Nemzeti Színházban játszókkal - vetjük össze az azonos szerepeket, akkor azt látjuk, hogy Kálmán György, Sinkovits Imre, Agárdi Gábor és Major Tamás játszották azokat. Széplaky Endre 1927. január 29-én született Aradon. Meghalt 2006. november 5-én Békéscsabán. Az Országos Színészegyesület színiiskolájában 1948-ban kapott oklevelet. A Pécsi Nemzeti Színház szerződtette, ahol egy kecskeméti évadot leszámítva 1962-ig játszott. Akkor Békéscsabára szerződött és haláláig a Békés Megyei Jókai Színház tagja maradt. Emlékezetes alakításai: Biberách (Katona J.: Bánk bán) |