? Mennyire tudta figyelemmel kísérni azt a magyar színházi és filmes világot, amelyet számtalan munkával gazdagított?
? A pályám elején sokkal inkább követtem, mint később: az embernek fiatalon alakul ki az ízlése, tehát ugyancsak meghatározó, kivel dolgozik, kit lát olyankor. Azóta sem találkoztam Bódy Gáborhoz fogható emberrel. Ahogy pedig Székely Gábor és Zsámbéki Gábor meghatározó mesterei a magyar színháznak, nekem is. Az Egyetem kocsmában pedig az irodalmi élet színe-javával, Balaskó Jenővel, Csaplár Vilmossal, Császár Istvánnal, Hajnóczy Péterrel lehetett üldögélni, persze, hogy ott voltam. Eleinte nyilván élénkebben ismerkedtem a szakmával, és a tágabb művészi világgal ? a film körül mindig vannak képzőművészek, építészek ?, hiszen érdekelt, kikkel fogom a következő évtizedeket tölteni: ugyanis a szűk baráti köröm egész máshonnan van, ráadásul akkoriban több időt is tudtam ilyesmire fordítani. S bár napi szinten kevésbé követem a szakmámat ? hiszen az ember idővel untig meg is tanult már sok mindent ?, azért figyelemmel kísérem, mi történik.
? Egy színésznek nyilván fontos a testi és a mentális kondíciója is. De melyik inkább? Mennyire hasznos egy színésznek a sport?
? Egy valamire való színésznek nem annyira fontos, hogy szellemileg tökéletesen rendben legyen, de fizikailag muszáj: az előbbi könnyebben kiigazítható, az utóbbi azonban sokkal nehezebben javítható, ha egyszer leromlik. Nem tudom egyébként, csak a magam példáját: rengeteg olyasmit tanultam fiatalon vívás közben, ami nekem a színházban is meghatározó lett aztán. Fülöp mester azt mondta, be kell vallani a találatot, fiam ? és ez elemi a színházcsinálásban is. Edzésen megtanítottak minket védekezni, komoly iskolát kaptunk lábmunkából ? ezeket konkrétan és áttételesen is tudtam használni világéletemben. A próba olyan, mint a vívásban a szárazmunka, azaz amikor nincs fegyver a kézben: az ember annyira szabad, mint aztán élesben már nem. Azt hiszem, a vívásban tanultam meg, de a színházra is igaz, hogy a sikerhez legnagyobbrészt nem szerencse kell, hanem rengeteg elvégzett munka. A versengést persze, ami a sportban a legtermészetesebb, ellenzem a művészetben ? a sport és a művészet azért merőben másról szól, még ha rengeteg hasonlóság van is a mindennapjaikban. Az egyik legfontosabb dologban például elég egyformák: egyik sem megy állóképesség nélkül. A rengeteg edzésmunkától nekem például akkora terhelhetőségem lett, hogy életemben még nem fáradtam el úgy, hogy ne tudtam volna, mit csináljak ahhoz, hogy hamar újra jó erőben legyek ? mert azért a tizenhat órás munkanapokon el lehet fáradni.
? De a színészi állóképesség, ha jól értem, nemcsak fizikai, hanem intellektuális is.
? Persze, bár egy színésznek azért nem kell túl okosnak lenni. Leginkább talán empatikusnak, nemcsak másokkal, de a szöveggel is: így analizálnia sem feltétlenül intellektuálisan kell. Több orvos barátom is kérdezte már előadás után, honnan tudtam adott esetekben a szakmájukra vonatkozó dolgot. Máshonnan, mint ők, az biztos. A színészben a legapróbb részletig egyben kell, hogy legyen a test a gondolattal, azután rengeteg mindenre ad megoldást. Mesélik például Tőkés Annáról, aki legendás nagy színésznő volt, hogy a Macbeth próbaidőszakában egyszercsak megkérdezte, mikor jön már a szerző. Különös, de az ízlés az intellektuális képességektől független.
? Mennyire változik a színész szerepe, feladata, amikor világszerte az a trend, hogy mindinkább stúdióba kerül a színház, sőt egyenesen az emberek közé, hétköznapi helyzetekbe?
? A színész ugyanúgy dolgozik a kis játszóhelyen vagy a vasútállomáson is ? nyilván adott esetben vannak technikai eltérések, de azok nem érintik a lényeget. Speciálisan persze nem tudom, hogyan kell ezeket a helyzeteket kezelni, mert nem nagyon értek a színházhoz. De szeretünk a saját korunknak és életünknek túlzóan nagy jelentőséget tulajdonítani, pedig ugyanazt csináljuk, mint néhány évtizeddel, évszázaddal, évezreddel ezelőtt. A színház szilárd pont. Legyen két szekér közé emelt deszkán, pazar operaházakban vagy ultrakorszerű mobil játszóhelyen: ugyanarról van szó.
? De azért a kortárs szövegek hoznak különbséget.
? A szöveg mindig fontos volt a színházban, azt hiszem, ez nem változott. Nagyon izgalmas volt például, amikor megjelentek az első Spiró-darabok. Arra azért tényleg rácsodálkoztunk, hogy mennyire szerény mondatokkal lehet nagy dolgokról beszélni. Korábban ugyanis veretes események, történelmi dimenziók és főleg nagyívű formák tartoztak az ilyen erejű kérdésekhez. És Spiró által kiderült, hogy azon a lemeztelenített nyelven, amit az utcán is beszélnek, ugyanezt el lehet mondani. Igen, időközben megtanultuk, bármiféle szövegből lehet erős színházat csinálni, ha van valaki, aki tudja, mit akar mondani és hogyan fog működni az a színpadon. Nagyszerű drámaíróink vannak minden korosztályban. Ugyanakkor a szöveg is csak egy eleme a színháznak: az ereje ugyanis valami közös munkából származik, és a színészek által jelenik meg. Volt szerencsém látni például Bruno Ganzot Hamletként, és bár nem értek jól németül, mégis a szöveg vágott mellbe: ahogy mondta.
? Ami a közös munkát és színészi megjelenítést illeti, szívesen emlékszem az Új színházi Don Juanra. A közönség egy része a taps után a színpad előtt kerülve ment kifelé a nézőtérről, és mind elvettek, ha jól emlékszem, egy-egy gyertyacsonkot, én is magammal vittem egyet, mert az jelentett akkor valamit.
? Székely Gábor. Egy mester képes mágikus erejű színházat csinálni.
? És mióta nem rendez. Hogyan látja az utóbbi időszak változó színházi világát?
? Borúsan. Látjuk, mi történt Szolnokon, Kaposváron, hogy csak a két legjelentősebbet említsem, ahol pedig rendkívül jelentős műhelyek voltak nem is olyan régen, s amelyeket annak idején lassan, elszántan építettek fel ? aztán pillanatok alatt tűnt el mindez. Társulatot, környezetével együttélő színházat, és közönséget pedig nem lehet csak úgy visszaépíteni. S hogy sokat bizonyított emberektől megvonják a támogatást ? legyen szó a független, vagy a kőszínházi szféráról ?, az tisztességtelen, mert az szinte jóvátehetetlen rombolást okoz. Pedig ezek az alkotók csak hozzátettek ehhez az országhoz. És nagy tévedés erről a területről egyáltalán elvenni, mert az semmire sem lesz megoldás. Ettől csak rosszabb lesz itt, jobb biztosan nem. De nem akarok panaszkodni, mert ez úgy történt meg, hogy mi hagytuk.
? Előfordulhat Pécsen, hogy díszvendégként segíti a párbeszédet a két oldala közt?
? Mindegyik oldalon halálosan sértett emberek vannak, akik már képtelenek jól reagálni. Nem tudom elképzelni, hogy tényeges szakmai vita alakuljon ki, legfeljebb csak adok-kapok lesz. Nem feltételezek magamban annyi bölcsességet, hogy ekkora csodát tudjak tenni, pedig ettől a szétszakadtságtól szenved az egész szakma. S ennek következében veszítjük el a színházi hagyományaink legjavát.
? Gondolom, most sok előadást látott a POSZT-on. Milyen színházat néz a legszívesebben?
? Rosszat.
? Miért?
? Egy igazán rossz előadásban minden benne van a szakmáról. De ez nem káröröm, hanem amolyan önismereti szórakozás.
