Öt ember külön-külön drámája elevenedett meg Dörögdön a tikkasztó melegben, és nem tudni, meddig látunk színpadi szerepet, és honnantól személyesen őszinte vallomást. Összemosódik színész és szerepe, amikor az emberi méltóságért és kitörésért tartó, egyedi harcot mutatják be. Ám az előadást nem csupán a mondanivaló, az egyszerű, mégis sokat tudó díszlet vagy a koreográfia teszi emlékezetessé, hanem hogy a ?világot jelentő deszkákat" az eddig csak az utcáról vagy dokumentumfilmekből ismert hajléktalanok vették birtokukba. Különösen a darabválasztás telitalálat: az alig órás előadás az élet igazságtalanságát, a kitörés lehetetlenségét fogalmazza meg. Az istenes főhős sanyarú és kiszolgáltatott hétköznapjaiban egyedül a túlvilág igazságosságában reménykedik. Kitartóan szorongatja a Bibliát, a hite fogadtatja el vele sorsát. Mígnem egy nap aztán az agresszív intéző áldozatává válik. És kiderül, isten országa semmiben nem különbözik a földi világtól: a kapuőrök itt is a sor végére utasítják?
A társulat egyedülálló Magyarországon, s ehhez hasonló színház ezenkívül csak Angliában működik ? meséli a sikeres előadás után Füsti Molnár Sándor, szociális gondozó, a társulat alapítója, rendezője, dramaturgja, menedzsere. A Vöröskereszt támogatja őket, erőt pedig a közönségtől kapott tapsokból merítenek. ?Legyetek magatokra büszkék!" ? mondja gyakran színészeinek, és úgy gondolja, hogy a művészet iránti szeretet sok nehézségen átsegítheti őket.
Jász Annamária-Művészetek Völgye 2005
