| Eszenyi kipakolt. A vígszínházi színészbüfé asztalára. Takaros, címkézett tálkákat, üvegcséket. Petrezselymes karalábé leves, wokban sült zöldség falafelgolyókkal, spenót, babpogácsa, meggyes muffin. Elvégre ebédidő van. Vége a próbának. A tanulságokról is értekezett már Ács János rendezővel, majd különféle cipőket próbált a lábára. Biccent felém, hogy, enyém a terep.
- Donna Diana szerepe igazi jutalomjáték. De a sorrendet megfordítanám. A próbákat figyelve előbb a szívós munkát láttam, amelyből megszületik a játék, s csak a legvégén jöhet a jutalom, a közönség tapsa. "Addig folyvást küszködni kell"? (Enikő mosolyogva bólint, miközben kanalazza a karalábé levest.) - Küzdeni kell azért is, mert egy ekkora nagy színpadon szinte csak párjelenetek vannak. Küzdeni kell a versekkel, a szép beszéddel és még ezer más dologgal. De ez egy örömteli küzdelem. Boldog vagyok, hiszen hosszú idő után itt a Vígben újra egy ilyen nagy szerepet játszhatok. - Sajátos ízt ad a bemutatónak, hogy ugyanezt a darabot színre vitte tavaly a Prágai Nemzeti Színházban. - Ilyet még életemben nem csináltam. Hogy amit megrendeztem, utána eljátszom. - Hol jobb? Fent, vagy lent? - Szerintem nagyon kiváltságos helyzetem van (itt lent). Én tudom a darabot, ami segít a szerep építésében. Ez Janit (értsd: Ács János rendező -a szerk.) sem zavarja. Nagyon jól dolgozunk együtt. A tapasztalataimmal tudom őt segíteni. Mint színésznő úgyis védtelen vagyok, mert ilyenkor az ember nem látja kívülről önmagát. E tekintetben meg ő segít nekem. |
 |
 |
| - Színésznőként újabb "rejtekajtókat" is felfedezett a műben? -
- Egészen más belülről megélni a dolgokat, mint kívülről. De igazából már nem vagyok tiszta ebben a kérdésben, mivel ismerem, hogyan hatott egy-egy mondat vagy szituáció a kinti nézőkre. - Nem. Egészen más. Alapvető különbség például, hogy zenés produkciót rendeztem. Flamenco zenét használtam és táncot. Az én színészeim sokszor dalra fakadtak. Abban is eltérünk, hogy máshol húztam meg a szöveget. Nálam hatalmas kísérettel betoppant az utcáról egy kérő Dianához, és dalban tett szerelmi vallomást. - Tehát szertelenebb, bolondosabb előadást álmodott? - Miért kell ezt bolondosnak nevezni? Amikor egy hárfa szól. A barokk korszak elején járunk. Monteverdi akkortájt kezdte el az operaírást. És Lope de Vegának nagyon sok dalt írt. Van erről eredeti reprodukció, hogy milyen. Megjelent CD-n. Mi ebből indultunk ki. Ez egyáltalán nem bolondos. Jó, a bohócok esetében igen. De amikor valaki egy drámai jelenetben kezd énekelni flamencót (Enikő bemutatja), az sötét. Olyan Lorca-i. De semmiképpen sem bolondos. Különben is fölösleges összehasonlítani a két előadást. - Megpróbálja függetleníteni magát a prágai emlékektől? - Hogyan tudnám? Ön ugye látta a mai próbát. Tud úgy kérdezni, mint hogyha nem látta volna? Azt nem lehet elfelejteni, amit már egyszer végigcsinált az ember. Meg mért is kéne elfelejteni? Az egy cseh előadás. Semmi köze nincs ehhez. |
 |
 |
|
 |
 |
|
| - A szerelem és féltékenység a kulcsszó ebben a történetben?
- Nem. Inkább az, hogy egy titkos érzelmet hogyan, meddig bírsz önmagadban elnyomni? Hiszen Diana titkolja az érzelmeit nagyon sokáig. De nem tudja elfojtani. Mindig kifakad belőle. Ha elszorítja a száját, "füstöl" az orra. Ha fülét, orrát, száját befogja, akkor meg potyognak a könnyei. - A dolog odáig fajul, hogy Diana molesztálja Teodorót. Olvasom az ismertetőben, ez bizony "munkahelyi zaklatás". - Hát nem? Ő az én írnokom. A "titkárnőm". Tulajdonképpen zaklatom őt Valóságos helyzet ez nem csak napjainkban, hanem a barokk korszakban is. - Fontosnak tartja, hogy spanyol vér csörgedezik Diana ereiben? - Úgy gondolom, a női vérmérséklet teljesen független a nemzetiségtől. Az angol nők is - pedig azok állítólag hidegvérűek - szíven szúrhatják férjüket első felindulásból. - A színháztörténetből tudjuk, Bajor Gizi legendás szerepe volt Diana. Sajnos az előadásról nem maradt fenn se hangfelvétel, se filmszalag. - Viszont Farkas Tóni bácsi mesélte nekem a Sok hűhón egyik este, hogy ő látta. 1948-ban vették fel a Színiakadémiára, és akkor megnézte A kertész kutyáját kettőször! És? És?-kérdeztem. Milyen volt? Csodálatos? (Enikő kacagni kezd) Azt felelte, meg kell hogy mondja, nem emlékszik semmire. Aztán Kállai Feri is mesélte, hogy találkozott Bajor Gizivel. De nem a színpadon, hanem egyszer a liftben együtt utaztak. |
 |
 |
| - Az Ön szívében - köztudott - Ruttkai Éva foglalja el a trónt és Bajor Gizi?
- Ez nagyon érdekes. Rengeteg könyvem van róla. Sőt, amikor autogramot adok, mindig szoktam egy rúzsos puszit rányomni. Ez nem a saját ötletem. Bajor Gizi pecsételte le így a sorait, ha írt valakinek. Egyébként Ruttkai Éva öltözőjében volt Bajor-fotó. Az enyémben is van. Erős Anna küldte a rádióból. Akkor készült a kép, amikor Ibsen Nóráját játszotta. De ezenkívül alakította Rosalindát, Violát, Szent Johannát, Cleopátrát és a Kaméliás hölgyet is. Ezek a szerepek összekötnek bennünket. - Nem hat picit sem bénítólag a legendás előddel való összehasonlítás? - Nem. Hiszen ez nem verseny. Sőt, örülök, hogy előttem játszotta ő, mert - megismétlem - Diana összeköt minket. - Igaz, hogy minden új szereppel a színész elölről kezdi a pályáját? - Igen. Mert a világ hajlamos elfelejteni a jót. Mindenkit úgy kell megítélni a legkiválóbb formájában, de hogyha valamit nem csinálunk olyan jól, inkább az marad meg az emberekben. És ezért mindig mindent elölről kell kezdeni. - Ön már átugrotta jó párszor a "rekordmagasságot". - Most is át kell ugranom. - Magas a léc... - Majd dobbantok |
 |
 |
 |
 |
|
 |
| LOPE DE VEGA
A KERTÉSZ KUTYÁJA Vígjáték két részben TÉREY JÁNOS fordítását színpadra alkalmazta: Ács János és Deres Péter DIANA, Belflor grófnotilde;je - ESZENYI ENIKOtilde; Díszlet: MENCZEL RÓBERT Rendezotilde;: ÁCS JÁNOS |
