A falu különleges helyzetben van: lakosainak több mint a fele, körülbelül 600 ember hagyta el az elmúlt években, mert egy kanadai-román cég, a Roşia Montană Gold Corporation Európa egyik legnagyobb aranybányáját akarja megnyitni a település helyén, és ezért felvásárolja a lakosok telkeit.
Verespatakkal sokat foglalkozik a média, de csak mint ökológiai, gazdasági, szociális problémagóccal. A projekt résztvevői ezzel szemben az emberekre kíváncsiak: vágyaikra, félelmeikre és mindennapjaikra. Vajon hogyan élik meg az évek óta tartó bizonytalanságot? Mi tartja őket a faluban annak ellenére, hogy a kanadai cég lakást ajánl nekik Gyulafehérváron? Hogyan képzelik el a jövőt?
A helyi közösség kutatása és a velük való kapcsolatfelvétel antropológiai és néprajzi módszerek alapján zajlik; egyik alappillére, hogy úgy lehet kapni, ha adunk: a közös programok ? szalonnasütés, filmvetítés, zenélés ? szervezésével egyrészt megélénkül a falu élete, másrészt az emberek szívesebben nyílnak meg, ha nem látványosságnak érzik magukat, hanem egy természetes, kölcsönös kommunikációs folyamat résztvevőinek.
A workshop párhuzamosan zajlik a román dramAcum rendezői csoport hasonló kutatásával, akik szintén a helyszínen gyűjtenek anyagot Verespatak aktuális társadalmi helyzetéről szóló előadásukhoz, melyet a Kolozsvári Magyar Színházban mutatnak majd be novemberben.
A kutatással szinte egy időben elkezdődik az anyag színházi feldolgozása is improvizációkkal és rövid, a színészek által készített jelenetekkel; ezek a második hét végére összeállnak egy színházi prezentációvá, amelyet a közönség augusztus 19-én a Sín Kulturális Központban. A bemutató egyfajta színházi riport lesz Verespatak lakosairól és aktuális helyzetéről.
A kezdeményezés abba a színházi trendbe illeszthető, amely különböző külső csoportok (például egy falu lakosainak) bevonásával és terepmunkával aktuális társadalmi jelenségeket vizsgál színházi eszközökkel.
