A karácsonyfa alá tehetjük ezt a csodálatos albumot, és benne emlékeinket az oly' illanó csodáról - a színészetről. Emlékezhetünk elholt kedvenceinkre: színész-óriásokra és epizódistákra, káprázatos színpadi képekre, gyönyörű zenékre, leégett, elbontott-és felrobbantott - hajdan volt - teátrumokra.
Előszóként Molnár Gál Péter írt ódát a SZÍNÉSZEKRŐL: |
Mindent színészek csináltak - tanította szépemlékű dramaturgiatanárom, Gyárfás Miklós, író, drámaíró, a szakirodalom legérzékletesebb színészportréinak írója, tizenévesen Miskolcon Sebestyén Mihály igazgató színházi titkára, édesanyja foglalkozását követte bonviván szerepkörön; ő szakított közszemléletünknek magyar betegségével, miszerint a színház a bemutatott drámák irodalmi rangjával mérhető.
Mindent színészek csináltak. Színészetünk nomád korszakában a lábukat lejárták mindkét hazában. Házhoz vitték a művészetet. Útonállóktól rettegve, veszélyes közbiztonság idején, sárban szekereztek faluról városra, csárdáról csizmadiaszínbe, szállították a soknyelvű ország lakosságához az érzéki színházat. Kiföstött arccal szavaltak a nyilvánosság előtt, egyszersmind irodalmi lektorai voltak társulatuknak: darabokat olvastak, átdolgoztak, s a színészek legtöbbje - az édes sanszonett Déryné is - fordított, játszásra alkalmas szövegeket termelt, kikísérletezte mellékfoglalkozásban a magyar nyelvű színpadi párbeszédet. Mindent színészek csináltak. A német nyelvű drámairodalom egyeduralmát Latabár Endre igyekezett megtörni. Dagályos német lovagdrámák helyére francia operetteket ültetett át, az égre kancsalító és felhőknek szavalójátékok helyére odalopta Offenbach pimasz csintalanságát. Mindent színészek csináltak. Ők a színház időszerűsége is. A színház aktualitása nem a téma, a problémafelvetés, az értelmezés csakis a színészi elem. Évezredeken át a színház elsőrendű éltetője a színész. Kifogott mindig a cenzúrán, mindig élesebb eszűnek mutatkozott professzori tudású kerékkötőinél. A színész képes a betiltott mondatokat is megérzékíteni. Kényszerrel kihúzott szövegeket hatásosan megjelenít. Eljátssza mindazt, ami nem is volt a papírra írva. Mindent színészek csináltak. Ügyelni kell hát a közönség reakcióira: miféle színészt fogad átmenetileg örökbe, kit tart divatosnak, vagyis kiben érzi önmagát tükröződni. Amikor nehezen indokolhatóan élre fut egy új színész a nézőtér félhomályában megtartott népszavazással: vonzódásában a társadalom őszintén elszólja vágyait, önismeretét, menekülési szándékát a mindennapok elől, vagy a szembenézést önmagával. A Színháztörténeti képeskönyv históriája két évszázad honi színházának. A színház összművészet, nem pedig az irodalom szolgálóleánya. Nem is a nyelvművelés lövészárka. A Színháztörténeti képeskönyv metszetekkel, festményekkel, fényképekkel, oklevelekkel, rendezőpéldányokkal, falragaszokkal átélhető magyar színháztörténetet kínál. A könyv képanyaga eddig nem látott dússággal vezet végig színháztörténetünkön. Nemcsak azokat az anyagokat tartalmazza, amelyeket a kötet összeállítói, az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának munkatársai ismertek, azokat is, amelyek nekik is meglepetést okoztak. A könyv bízik a látvány erejében. Egy műszempillás bányászlány többet mond a Belvárosi Színház színpadán, mintha roszszalló oldalakkal megbélyegeznék a szocialista realizmust. Molnár Gál Péter p.s. |