Adj egy szót, és mi megmutatjuk, mi lesz belőle a színpadon! Valahogy így hangozhatna röviden a theARTo alternatív színházi nevelési projekt jelszava, amely három szakaszban próbál meg alternatívát felmutatni a drámapedagógia mostanra helyenként unalmassá vált módszereivel szemben. A MU Színházban február 22. és március 7. között a MuLab program keretében megrendezett workshopon Drazen Sivak horvát színész-rendező a theARTo 2 elnevezésű szakasz hogyanját mutatja meg a résztvevőknek.
Ennek lényege, hogy - jelen esetben - 6-10 éves gyerekek egy hosszabb beszélgetést követően egy-egy szóban megfogalmazzák az alkotóknak, mi a legtitkosabb vágyuk, kérésük, mit szeretnének viszontlátni a színpadon. A workshop részvevői kisebb csoportokban rövid jeleneteket dolgoznak ki a szavakra, majd a folyamat végén egy előadás formájában prezentálják a végeredményt a gyerekeknek és szüleiknek. A gyerekek a szavakon túl annyiban vannak jelen az előadásban, hogy az egyes jelenetek közt a soron következő etűd alapjául szolgáló szó kiötlője felmegy a színpadra, bemutatkozik és elmondja az általa kiválasztott szót. A theARTo ötlete Drazen Sivak színésztársának, Zijah A. Sokolovicnak a fejéből pattant ki, aki a projekt gondolatának megszületése idején Ausztriában dolgozott. Ő kérte fel Drazent, hogy csináljon egy gyerekeknek szóló monodrámát, ami nagy kihívást jelentett, hiszen ez akkor még ismeretlen terület volt a számára.
Workshop a MU-ban
Drazen nem először jár Magyarországon: korábban dolgozott például a Krétakör társulatával, akik már sikeresen alkalmazták az említett módszert. Ezúttal - a színész-rendező kifejezett kérésére - meglehetősen színes az összetétele a workshop résztvevőgárdájának: a meghívásos alapon érkezett alkotók közt van színész, táncos, komolyzenész, énekes, múzeumi dolgozó és építész is. A csapatban rejlő variációlehetőségek némileg rímelnek arra, amit a workshop első napja végén Drazen megfogalmaz: a kreatív ember kockáztat, szembemegy az elvárásokkal, a várakozásokkal. Az improvizáció ennek jegyében igen fontos eleme a foglalkozásnak: "Az élet improvizáció. Lehetnek korábbi tapasztalataid, de ez nem teszi lehetetlenné, hogy jobban élj. Minden egyes nap egy egészen új kihívás. Tehetsz úgy, mintha mindent tudnál, de nem így van, szóval improvizálnod kell" - mondja a színész. Szerinte a felnőttek többsége hajlamos kijelenteni, hogy a gyerekek ilyenek meg olyanok, és nem veszik észre, hogy a gyerekek tulajdonképpen őket utánozzák.
"Ha egy felnőtt unatkozik a színházban, úgy tesz, mintha nem így lenne - a gyerekek viszont nem tettetnek, ez a legfőbb különbség" - hívta fel a figyelmet a gyerekközönséggel való munka egyik legnagyobb kihívására. Abban az értelemben is fontosnak tartja a gyerekek attitűdjét, hogy a célja olyan önfeledten élvezni a játékot, mint ahogyan ők is teszik. A hagyományos színházi körülmények közül való kimozdulás jóval közelebb hozta ehhez az elképzeléshez: "Izgalmas volt rájönni, hogy nem függök egy adott színházi rendszertől. Néha otthonokban, lakásokban játszottunk, ami korábban tabu volt a számomra". Először például egy felnőtt ötvenedik születésnapjára hívták - éjfélkor, meglepetésként. Ez annyira sokkoló élmény volt a számára, hogy olyan elemi kérdések feltételére vezette, mint hogy mi is a színház, mi egy történet, mi a színész jelenléte, mi a párbeszéd. Bevallása szerint most is épp megkérdőjelezi a saját munkáját, új utakat keres: arra próbál meg választ találni, hogy egyáltalán fontos-e a színház a társadalomban.
Elmondása szerint volt már példa arra, hogy a szórakoztató, vicces jelenetek közben is síri csend uralkodott egy adott osztályban - feltehetően mert a tanár korábban a lelkére kötötte a gyerekeknek, hogy meg ne merjenek pisszenni. Róbert Júlia dramaturg, a workshop egyik szervezője elmondása alapján ez esetben nem lesz ilyen probléma, hiszen nagyon kedves és együttműködő tanárnénikre leltek a szomszédos Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnáziumban. A MuLab elnevezésű kezdeményezés keretében a szervezők a XI. kerület összes iskoláját megkeresték, többségük fogékonynak és befogadónak mutatkozik. A cél "a gyerekeket megnyerni, a gyerekek felől megnyerni a tágabb környezetét a színháznak" - mondta.
A workshop végeredményeként megszülető előadást március 6-án a szavakat adó gyerekek és hozzátartozóik, míg 7-én a tágabb közönség tekintheti meg: izgalmas lesz látni a saját gondolatok, vágyak testetöltését szemlélő gyerekek reakcióit.
