Színtársulat Körmendi János szellemében

Színpad


kormendijanosszintarsulat_bytsd-2.jpg
Král Gábor
 
Körmendi János alig egy éve méretes űrt hagyott maga mögött. Felhőtlen derűje, humora és érzékenysége példa lehet mindannyiunk számára: hogy így is lehet. "Ha az embernek van bátorsága a saját nyomorúságán röhögni, akkor észreveszi, hogy az élet nem is rossz találmány" - áll a névadó gondolata az újonnan megalakuló Körmendi János Színtársulat meghívóján. Ennek jegyében az Óbudai Kulturális Központban nem könnyekkel, szomorúsággal, hanem vidám jelenetekkel emlékeztek meg a névadóról, aki egy papírfigura képében, lankadni nem tudó mosollyal néz le ránk a színpadról.
 
A rendhagyó sajtótájékoztató moderátora és narrátora Král Gábor, Körmendi János unokaöccse, aki elmondja: a színművész "soha nem látott szürke felhőket, mindig az eget látta", és olyan szeretettel fordult az emberek felé, amit nekünk is érdemes lenne követnünk. A színpadon kivétel nélkül olyan kollégák, barátok jelennek meg, akik rögtön igent mondtak a keddi megemlékezésen való közreműködésre: Straub Dezső a színész rendkívüli kreativitására mutat rá, Szerednyei Béla pedig az Országházmester bőrébe bújva idézi meg kivételes szellemét. Gregor Bernadett és Böröndi Tamás sakknélküli sakkjátszmával, Szombathy Gyula pedig egy levél megszületésének kacagtató gondolatmenetével mutatja meg az élet "Körmendi-oldalát".
 

kormendijanosszintarsulat_beleznayendre_bytsd-7.jpg
Beleznay Endre és Forgács Gábor
 
Ahogy a Körmendi Jánoshoz kötődő jelenetek, idézetek sorjáznak, úgy válik világossá, hogy a nevét viselő társulat miért is vállalkozik ilyen nehéz gazdasági helyzet közepette is valami új megalkotására. Král Gábor elmondta: a társulat megalakításának gondolata Böröndi Tamás ötletéből született. A helyszín egyelőre még kérdéses, de a közreműködő művészek nagyon lelkesen készülnek a közös munkára, az első premier várhatóan ősszel lesz.
 
Bevallása szerint elképzelhető, hogy lesz olyan összeállítás, ahol Körmendi Jánosnak inkább az írásai jelennek majd meg, de leginkább a szelleme fogja meghatározni a társulat munkáját. "Az volt a hitvallása, hogy a közönséget ki kell szolgálni, de nem mindenáron és nem akármilyen színvonalon. Ő azt a kristálytiszta szót szerette, ami a színház" - mondta.