Szürkés-fekete ország és az avas hírek

Színpad

 
A Fekete ország nevetésre ingerlő látlelet a korról, amelyben élek, és amely olyan szomorú, hogy jobb röhögni rajta, de éppúgy sírhatnék is.
Az előadás többszörös provokáció, mert felkavarhat valakit a káromkodás, a meztelenség, az erőszak ábrázolása, a katolikus pedofil-botrány ábrázolása, de ezeken felháborodni, csak félreértés lenne, ahogy kritikát írni is félreértés, merthogy az előadás záróaktusaként szép németséggel megkapjuk a darab önreflektáló olvasatát. Majdhogynem támadhatatlanul egyensúlyoz a társulat azon a vékony vonalon, amelyet határnak szokás nevezni. Sőt, néhol szándékosan, s indokoltan át is lépi.
 
Ez a dezilluzináló jelenetsor a közelmúltról szól, mégis kissé poros. Bármi furcsa, de ez a kőszínházi előadás mivoltából következik. A bemutatása óta eltelt év sokat szürkített rajta. Mert több jelenetté formált hír számomra már csak nem is rémlett, hogy mi is történt? Belepte a többi hír. Annyi hír van ma, hogy nem is lehet tudni, mi az valójában. Nem ez a leglényegesebb eleme az előadásnak, mégis elillan a frissessége tőle, ha álhírként is felfogható több eleme, merthogy nem az.
Mi az oka ennek? Csak a hírdömping.
Internetes portálokon percenként frissülnek a hírek. Oké, persze, kaptunk az előadás kivetítőjén tegnapi hírt is (az új országos hidegrekordról), ideális alapanyagot szolgáltatnak a bulvárpolitikusok és a hírgyárak tőmondatos fogalmazásmódjukkal, de a mit tudom én már honnan való polgármesterre ügye a legkirívóbb, azóta kismillió másik hír volt.
 
 
Vagy másképp szerencsétlen az a "gyönyörű" csulázós rész, mármint az ürügy, hogy az EU-kampányban egymást gyalázó politikusok nyálukkal illették kölcsönösen orcájukat, hát nem aktuálisabb ma a Sólyom-Szili és a vakondok című minapi politikai szappanopera, mint az EU-kampány? De. De mivel ez egy feszes, fegyelmezett előadás, amelynek néhány elemétől ugyan nem idegen az improvizáció, mégis csak apró, sms-nyi felirataiban képes együttváltozni a korral.
A másik bizonytalansági tényezője az előadásnak az, hogy miért kamaraszínházi közegben, kvázi 100 ember előtt játszanak. Miért? Miért nem mondjuk a Moszkva téren, vagy valami hasonló helyszínen.
 
Mert egy ilyesmi előadás komoly kihívás elé állítja a Krétakör társulatának nézőközönségét? Nem, a Fekete országot nem csak a rendszeresen színházba járó, kvázi-értelmiségi, értő közeg előtt kellene játszani, az, hogy el-elröhögünk azon, hogy milyen borzalmasak vagyunk, az nagyszerű dolog, de mi lehet több ennél? Az, ha egy impulzív, nem színházbajáró közeg előtt játszanának. De nem szabad elfeledkeznem arról, hogy ez is csak egy színház. Ez a társulat is bármikor felbomolhat, ezt is csak emberek csinálják. S bármennyire jól, bérmennyire profik, nekik is megvannak határaik.
Mindezzel együtt, nemlétező kalapom is megemelem előttük.

Fotó: Peti Péter

További képek a képgalériában