 |
| Fotó: Kollányi Péter, MTI |
Bárkivel beszélgetünk Taub Jánosról a mai magyar színházi világból, biztosak lehetünk benne, a "pontosság" szó elő fog fordulni az első két mondatban. Minden színész azt emeli ki, milyen részletesen, mekkora precizitással instruál Taub. Többek között Hirtling István, Ráckevei Anna, Tóth Auguszta, Karinthy Márton, Bodor Pál, Seress Zoltán, Nagy Kálózy-Eszter és Cseke Péter látható az ünneplő tömegben, akik az Új Színház-beli gyülekező után együtt vonultak át a megbeszélt kávézóba.
- A vele történt első találkozás alkalmával valószínűleg minden színész átgondolja, hogy alkalmas-e a pályára - mondja nevetve Rudolf Péter, aki csak egyszer dolgozott Taubbal, de tőle tanult a legtöbbet a szakmáról. - A Vígszínházban mutattuk be a Szent Johannát. Soha olyan jó érzéssel, belső nyugalommal nem léptem színpadra, mint abban az első jelenetben, amit valóban meg tudott rendezni belőle. A többire már nem maradt annyi idő, amennyit szánni szeretett volna rá. Kerek-perec ki merem jelenteni, hogy ő a legfőbb mesterem, annak ellenére, hogy csak egyszer dolgoztam vele. Szerencsére azt mondhatom, a baráti köréhez tartozom, a különböző kávézókban való ücsörgés vele mindig felért egy egész egyetemi kurzus anyagával. Ha az ember szakít rá időt, hogy végighallgassa, abból csak tanulni lehet. Néhány nagyon egyszerű mondattal tudja rendbe rakni az ember fejében a dolgokat, és közben ott a játékosság és a filozófia is, ami nagyon kell a színházcsináláshoz. Meg az élethez, úgy általában.
Amikor a színészek és a fotóriporterek hada megérkezik a tetthelyre, a Chioggiai csetepaté "Maszka, Maszka, ide gyere, ide gyere, ide gyere" refrénű dal hangzik el gitárkísérettel, amit az Új Színház társulatának jelen lévő tagjai még mindig nem pont azzal az intonációval énekelnek, ahogy Taub azt mintegy évtizeddel ezelőtt betanította. Ezzel most ugyan senki nem foglalkozik, de az ünneplés után emlegetni kezdik azokat a hosszú órákat, amikor a "Maszka" szó végének megfelelő, felfelé hajlítását gyakorolták. Amikor véget ér a dal, Taub sem rója fel a hanyagságot, ámde azért emel némi kifogást: - Kár, hogy nem hallottam az egészet, csak a végét, mert akkor táncolhattam volna!
Kevéssel később Márta István direktor az Új Színház nevében mond köszöntőt, majd a hivatalos torta után Dengyel Iván átnyújt egy saját készítésűt, mely sajtos-sonkás palacsintából készült, s szintén régi emlékekhez köthető.
Gáspár Sándor is a Taub-hívők közé tartozik. - Húsz évvel ezelőtt rendezett egy Gogol-darabot velem a Játékszínben, amit egy óriási sorozat követett. Nem akarom mindet felsorolni, mert szerintem Eperjes Károllyal és velem dolgozott talán a legtöbbet, hosszú lista lenne. Mi abból az iskolából érkeztünk erre a pályára, ahol lehetett misztifikálni a saját ötleteinket. Ezért előfordult, hogy túlzottan hangsúlyoztuk a végleteinket, emocionális kitöréseinket. Ha kellett, ha nem, már ordítottunk és sírtunk. János értette meg velünk, hogy minden egyes centiméternyi mozdulattal el kell tudnunk számolni, misztifikálni ezeket a mozdulatokat pedig majd a néző vagy a magyarázó fogja. Ez nagyon fontos felismerés volt a számunkra. Azóta is jó mankó a számomra, a filmezésben és a színpadi jelenlétben egyformán. Komoly összpontosításra és fegyelemre kötelez ez a módszer, de rendkívül nagy szabadságot is ad egyben, mert a koncentráció sokat spórol meg nekünk a "lötyögéssel" szemben.
Kecskés Karinával kislánya születése óta alig találkozhatni a fővárosban, de erre az alkalomra ő is eljött. Karina a már emlegetett Chioggiai csetepatéban dolgozott együtt Taubbal, szinte rögtön azután, hogy a főiskoláról kikerült.
- Ritka, hogy egy rendező ennyire pontosan tudja, hogy mit szeretne, megvan a kellő bölcsessége, és nagyon pontosan tudja magát kifejezni. Ez mámorító lehetőség egy színész számára. Örülök, hogy már olyan fiatalon dolgozhattam vele, meghatározó időszak volt.
A sok személyes hangvételű köszöntő után Hiller István miniszteri elismerését közvetítik, de tulajdonképpen minden pillanatban érkezik néhány újabb virágcsokor, vagy egy régi barát, aki átadná jókívánságait.
