Tényleg szeretsz?

- Régi kedvencem Ronald David Laing: Tényleg szeretsz? című kötete - meséli Kriszta. - Valamikor a nyolcvanas évek végén került a kezembe. Hihetetlenül élveztem abszurd stílusát. Két ember különféle játszmákat vív egymással. Ezt próbáltam átemelni színpadra.

- A megvalósítást komoly dramaturgiai munka előzte meg?

- Ez azért túlzás. Ez egy kultuszkönyv. Engem főleg azok a dialógok érdekeltek, amelyek a férfi - nő kapcsolatra vonatkoznak. A párbeszédekbe nem nyúltam bele, csak válogattam belőlük. Ezenkívül a Gubancok című kötetből kiemeltem monológokat, amelyek dalok formájában hangzanak el, de nem betétszámként. Aláhúzzák, kicsit elemelik, idézőjelbe teszik azt a szituációt, amelyet éppen eljátszunk. Afféle Brecht-i módon, songokkal van teletűzdelve a játék.

- Így van. Idézhetném Karinthy Frigyest, aki azt mondja, hogyan is érthetnék meg egymást, amikor mindkettőjük mást akar. A férfi a nőt, nő a férfit. Itt ugyanerről van szó, abszurditásig fokozva. Mindig visszatérünk ugyanabba a gubancba, ugyanabba a körbe, ahonnan elindultunk, csak egy másik síkon. A szerző, aki egyben pszichiáter, saját tapasztalatait szűrte le, s vetette papírra. Úgy véli azért jutottak válságba az általa megismert párkapcsolatok, mert a felek egyre jobban belehergelik magukat, és ahelyett, hogy kimásznának a konfliktusból, egyre mélyebbre süppednek bele. Persze ez nem egy pszichiátriai jegyzőkönyv, hanem színtiszta irodalom.

- Amelyből (színtiszta) színházat kell csinálni.

- A próbák során éppen az jelentett izgalmas feladatot, hogy kitaláljuk, miképp töltsük meg a prózát élettel. Hogy a nézők magukra ismerjenek. És nevessenek is rajta, mert az volna a cél, hogy belenézzünk a tükörbe, és kimondjuk, igen, ilyenek vagyunk.

- Hogyan lett Lázár Balázs a játszótársa?

- Ez már a negyedik rendezésem, s Balázs - oszlopos tagként - benne volt korábban kettőben is. Egy színházi kurzuson ismerkedtünk meg egymással a Trafóban. Nagyon jó vele dolgozni. Akárcsak Szirtes Edina Mókussal, aki a dalokat írta. Mókus egyébként végig színen van. De nem csak a zenei kíséretet adja, hanem - ez most hadd maradjon titok - végig aktív, egyenrangú résztvevője a játéknak.

- Oda találtuk ki. Nagyon alkalmas erre. Tulajdonképpen nem használunk díszletet, a jelmez is jelzésszerű. Mindent eljátszunk. Nagyon büszkék lennénk, ha olyasféle "kult-előadást" sikerülne létrehoznunk, mint amilyen Laing kultuszkönyve volt az én generációm számára.