 |
| Függöny helyett fényfüggöny. A plexilapok kémtükörré lesznek. A nézők úgy érzik magukat, mintha valamely kihallgató helyiség egyoldalúan foncsorozott megfigyelésre alkalmas leshelyéről kísérnék figyelemmel a 12 esküdt tárgyalását. A bezártság megszabja az előadás hangerejét, hangnemét. Úgy halljuk Az esküdtek vitája, mintha több évtizedes színházi felvétel rádióközvetítése volna. Távolról, erőteljesen nyomatékosító, masztix-hangon beszélő színészek papolnak. Csak a meleghangú suttogás hiányzik, a fizikai cselekvések halk konferálása: a csokornyakkendős Garas Dezső óvatosan átmegy jobbra, kinyitja az egyik ajtót, elfintorított orráról következtethetünk, szemügyre vette az illemhelyet |
 |
| A szereplők időnként a plexi lapok széléhez mennek, a falba néznek, szemügyre veszik a színházi állatkert másik oldalán ülő indiszkrét vadakat - a nézőket. Nyugodtan, feszültségmentesen szemrevételeznek bennünket, majd visszatérnek New York-i mindennapjukba a bírósági épületben. Balikó Tamás, a drámai fordulatokat pontosan kidolgozott rendező feláldozta a közvetlenséget a látvány érdekességéért. Szemfogó a színpadkép az első percekben. Hamarosan szigetelőanyagként megköt játszó és néző között. Nemcsak a közönséget hozza kínos kukkoló helyzetbe, mintha tizenkétféle befőttet szemlélne hatalmas dunsztosüvegben, a színészeket is eltávolítja közönségétől. Nincs közvetlen kapcsolat. Visszajelzés. Egyetértés, vagy eltávolodás. A támadt távolságot szinkronrutinnal igyekeznek átjátszani. Néha egy kuruc kori dráma zajosságával. |
 |
 |
|
| Stohl András (7. esküdt) hangrohamokat kap. Szarvas József (10. esküdt) lyukat próbál a falba beszélni. Sinkó László (3. esküdt) vérmérsékletét felpörgeti, belső bizonytalanságát elfedő, mindenkit letorkoló fölényeskedését túlfokozza. Vérfagyasztó súllyal járja körül a tárgyalótermet. Oda se pillant valakire, az mégis megszeppenten engedelmeskedik. Sinkónak igazi a színpadi súlya. Ezért is fölöslegesen könyököl rá a játékra. Nagyvonalúbban elengedhetné néha a gyeplőt. |
 |
| Garas Dezső kényelmesen belebúvik a 9. esküdt jellemébe. Élvezettel részletezi játékában a jóindulatú, eszes, méltányos polgárt. Schmied Zoltán (2. esküdt) logikusan fölépített szerepét finoman visszahúzott eszközökkel érvényesíti. Kaszás Attila 4. esküdtje szabatos, fegyelmezett karakteralakítás. Spindler Béla élénk ecsetvonásokkal rakja színre a civilben szobafestő 6. esküdt alakját. Trokán Péter (1. esküdt) becsülettel vigyáz a formákra és a tisztességes lebonyolításra. Hevér Gábor (5. esküdt) hitelesíti pálfordulását. Csankó Zoltán (11. esküdt) a megtestesült tisztesség. Bródy Norbert (12. esküdt) pontos alakítását parányit túlszínezi. Horváth Ákos törvényszolgája szikáran tárgyszerű. |
 |
| A 8. esküdt: Kulka János. Az ő kételkedése indítja el a cselekményt. Kulka biztonsággal bizonytalan ítéleteiben. Megfontoltan gondolkodik a színpadon. Szélesebb gesztikus vagy hangbéli kilengések nélkül egyre makacsabbul keresi az igazságot. A demokrácia nyűgös, munkaigényes, nehézkesen működik, de a rossz lehetőségek között a legélhetőbb. |
 |
| Reginald Rose
Tizenkét dühös ember Bemutató: 2006. április 1. 19.00 óra, stúdiószínpad 1. esküdt Trokán Péter Díszlettervező: Horesnyi Balázs Rendező: Balikó Tamás |
