Az Operettszínház három színésznője, Janza Kata, Kékkovács Mara és Polyák Lilla gyakorló anyukaként már 2006-ban egy közös albummal (Mesemusicalek-Musicalmesék) lepte meg a legfiatalabb korosztályt, amelyen a legnépszerűbb mesemusicalek és rajzfilmzenék kaptak helyet. Janza Kata és Polyák Lilla hangja már számos Disney-rajzfilmből is ismerős lehet azoknak a gyerekeknek, akik most hús-vér valójukban is megcsodálhatják az "operett-tündéreket". A közös lemez színpadba oltott változata ugyanis három tündért: Kata tündért, Mara tündért és Lilla tündért hozza el Tündérországból a mi világunkba, hogy némi kalamajka és sok-sok vidám perc után végül az Operettszínház primadonnáiként folytassák életüket.
Az Operettszínház Musicalmesék című előadása amellett, hogy olyan örökzöldeket vonultat fel, mint a Süsü, a sárkány, Az oroszlánkirály, A kishableány, vagy a Vuk, észrevétlenül némi színházi nevelést is csempész a produkcióba. Az előadás narrátoraként - és tulajdonképpeni férfifőszereplőjeként - funkcionáló Szabó Dávid ugyanis mint a teátrum ügyelője vezeti be a gyerekeket az épület és a színházi tér rejtelmeibe, ingázik valóság és fikció között. Az egyes dalokat összekötő bájos közjátékok pedig itt-ott csupán említésszinten megidézik az Operettszínház más, éppen aktuális előadásait (a háttérben egy alkalommal feltűnik az aznap esti Rómeó és Júlia díszlete, Janza Kata jelmeze a Szentivánéji álmot, az Aladdin-duett öltözékei pedig A bajadért hozzák játékba). Ezek a kikacsintások, és az egyes slágerek közt a háttérben megjelenő színházi tér is érzékeltetik a gyerekekkel a színházi lét, az itt és most különös határhelyzetét. A november 5-i főpróba közönségét szinte kivétel nélkül kisiskolás gyerekek alkotják, akik hihetetlen lelkesedéssel lélegeznek/énekelnek/sőt, táncolnak együtt a színészekkel.
Nagy meglepetésemre a mai gyerekek kívülről fújják a Vuk főcímdalát, sőt, azt is tudják, hogy azt a bizonyos vízilovat Hugónak hívják. A fináléban felcsendülő Mézga Gézáék, Doktor Bubó és A nagy ho-ho-ho horgász viszont már nem hozzák annyira lázba őket. Hiába, az egész előadás alatt végig olvadozó, világokat és évtizedeket átrepülő felnőttnek legkésőbb ekkor szembesülnie kell korának ilyen módon megmutatkozó előnyeivel (legalább még emlékszik, emlékezhet), viszont sajnálkozva konstatálja a gyerekek hiányosságát. A régmúlt után elementáris erővel robban be a XXI. század: a tündérek és két segítőjük (Szabó Dávid mellett a koreográfus Kocsis Tamás) amolyan animációs filmesen "riszálják úgyis-úgyis" - ami záróakkordnak remek, viszont már nem annyira lélekmelengető, mint az azt megelőző dalok folyama. A Böhm György által rendezett előadás egy olyan élvezhető, egyáltalán nem nyögvenyelős musicalkoncerttel ajándékozza meg nézőjét, amely korántsem csak a kisiskolások figyelmére érdemes. És ezt nem szégyen bevallani.
