Péterfy Gergely jóízű elbeszélő. A földhözragadtnak és a ködben képzelgőnek, a filozopterdumát a kajla trágársággal elvegyítő szóhasználatnak mestere.
Falusi ivóban apró életképek. Félnótás világ elcsúszottjai. Péterfy műfaji meghatározása: blődli. Bezerédi Zoltán, rendezőé: tragico-techno-comico?
Péterfy szerint blődli a világ szövése. Bezerédi és színészei viccelődő blődlinek tartják a drámát. Színházi blődlinek. Megkenve vastagon tréfákkal, zsíros hangsúlyokkal, Keresztes Tamás vaskos zenekíséretével ? néha jó, amikor az autóriasztó távoli hangja Varázsfuvola-parafrázis, rossz mindazon esetekben, amikor slusszosítja a jelenetet és a színészektől, meg a szerzőtől eleszi a helyet.
Érzékeny író darabját részvét nélküli érzéketlenséggel eldurvítják. A falusi ívó akár egy éjjeli menedékhely. Lesüllyedt, félútra siklott életek gyülekeznek benne, emberi melegért, de csak az égetett szeszek fűtését kapják. Szerelem helyett gépies durvasággal lebonyolított üzekedést. Mindenik szereplő eszeveszett titkot dédelget, helyette tréfát mutatnak.
Illett volna Péterfy első drámakísérletének szövegét annyira komolyan vennie a színháznak, mintha Mikszáth Kálmán írta volna, vagy Krúdy Gyula. Megfejelték kellékhumorral a szerepeket, rászereltek a mondatokra vásott effektusokat a szerepek humorának megkeresése helyett. Eredményesebb lett volna belülről kifejteni a bolond világ ábrázolását.
A színpadi tréfa nem vicces, hanem komoly dolog. Nagy Mari (egy kísérteties anyát koponyával kezében) úgy jelenít meg, mintha a Manderley-ház asszonyában a rémisztő házvezetőnőt játszaná, Növényi Norbert (a börtönből szabadult, megnyerően szelíd kéjgyilkos Dolfit) ártatlan egyszerűséggel alakítja, mintha csak ő volna Megtért Fiú a Bibliából. Nem csinálnak rakott viccet a valóságból. Nem tapscsiklandóak. Nem akarják megreparálni a szerzőt, beérik a szereppel, amit kaptak eljátszásra.
Galkó Balázs (Faszi) egy ablak mögül kényelmesen végigkonferálja a darabot. Cselényi Nóra koszlott keménykalapjában és lomtalanításkor magára szedett felöltőjében vidéki végzetszerűséget hordoz, de csak aprópénzt keres a nyerőgépből. Kisszerű világ. Befulladt világ. Képzelgésekbe merült, laza emberi kapcsolatok. Eldurvult nyelvhasználat. (Talán nyersebb és költészetmentesen ügyetlenebb a meggyőzőnél.) Almási Sándor tv-szerelője idegenül közlekedik a világban. Keresztes Sándor (Jani, a kocsmáros) olyan vidor, mint egy körúti alkalmi bóvliárus papírmasé-maszkja szilveszterkor. Vass György- Sanyiként elrontott élete repedt álmait, csempe reményeit egy vásárolt vadászgörénytől reméli megváltani: túlkiabálja belső szomorúságát, félénkségét a sikertelen nemi kísérletektől. Szabó Győző a falubikája érzékenységét érzéketlenséggel elfedő szólamában szemmel láthatóan megoldja a szerepet, tekintetében, öntelt mosolyaiban, fölfortyanásaiban látható a színészi igazság- de rápakolt a vásári színészetből mütyürkéket attól féltében, hogy keveset mutat meg magából. Botos Éva pengeéles hangú prostituált. A színház két stúdiós lánya kísérteties tünemények: nem tudni valóságos, vagy látomásos értelmiségi locsogók és stoppos kurvák, vagy visszajáró lelkek agyonvérzett ruháikban.
Marosi Viktor tévészerelő segédje ? Uray Péter beállítása szerint ? magánszámszerűen fölmászik Antal Csaba falusi misztériumszínpadának padlására. A szerző és rendező fennfelejti, hogy majd a tapsrendnél visszakerüljön a színpadra.
A címszereplő fehér kellék egy ketrecben. Körötte fölborul, vérben és szerelmi nedvekben úszik a világ. Az élettelen tárgy megelevenedik. Hófehér kis vadállat ágaskodik ketrecében. Életerősen uralkodik terében az előadás végén. A görény apoteózisán ámulhatunk.
szerző: M.G.P.
