| Tíztagú csapat dolgozik a miniszter felkérésére az ország kulturális stratégiáján - Bozóki András az eddigi munkájukra is építve a közelmúltban egy kiáltványt fogalmazott meg A szabadság kultúrája címmel. |
- Még az elődöm, Hiller István idején megkezdődött a stratégiaalkotás, amit a váltás után folytattunk. Egy csapat segítségével igyekszünk megfogalmazni, milyen legyen a kulturális politika a 21. században, amikor már nincs sem klebelsbergi kultúrfölény-politika, és nem létezik az államszocialista rendszernek az Aczél György-i politikája sem. Hanem a demokrácia és a piacgazdaság viszonyai között kell a kultúra állásait védeni. Új helyzet van, erre próbál reflektálni az a kifejezésünk, hogy új időszámítás: arra szeretnénk utalni, hogy a két diktatúra után újra kell gondolni a kultúrpolitikát, már csak azért is, mert a technológiai váltás megtörtént, az internet mint a kultúra hordozója megjelent, új kihívásokra kell válaszokat találnunk. A most különnyomatban is kibocsátott kiáltványnak az a funkciója, hogy különböző körökben, csoportokban vitaanyagként szerepeljen: szeretnénk visszhangokat kapni, örülnénk, ha mégoly keményen is bár, de megkritizálnák - mert abból tanulunk. A 21. századi kulturális politika mibenlétéről, a céljairól és a gyakorlatáról kellene egy társadalmi párbeszéd során megállapodnunk. Bozóki András a kiáltványban is kifejti, hogy a magyar T. E. A., azaz a Tisztesség, az Esély és az Alternatívák jegyében kezdett miniszterként dolgozni, de ez a három alapelv a tárca néhány friss programjában is meghatározónak tetszik. Eredeti és régóta várt például a kortárs könnyűzenei kultúráért indított program, a "Pankkk", vagy az igen sokrétű Közkincs program. - Meggyőződésem, hogy a kultúrának kell egy közeg, amiben megjelenik. Fontos, hogy ne az alkohol, a drogok, vagy a gépzene és a csocsó köré szerveződjön, hogy ne csak a pénzbedobós automata legyen a művelődési házban. A Pankkk az első egy sorban, amit követ majd a népi kultúra, a népművészet, a kortárs komolyzene támogatásának programja. Azért a könnyűzene az első, mert ennek a művészeti ágnak a képviselői kezdeményeztek először, ők maguk írtak egy kiáltványt, ők akartak valamit. Az ilyen programokban hiszek - mondta a miniszter. Kérdésünkre, hogy a főváros vagy valamely vidéki pályázó város győzelmének örülne-e inkább, azt mondta, tisztességes versenyben született, megalapozott döntést vár az Európa kulturális fővárosa címért való versenyben. - Csak azt nem szeretném, hogy egy győztes meg hat vesztes legyen. Ezért tettünk ígéretet arra, hogy támogatjuk a versengő városok eltervezett kulturális projektjeinek megvalósítását. Az esély és a tisztesség alapelve működik egyébként azokban az elhatározásokban, amelyek - a Közkincs program részeként is - különös figyelmet fordítanak a vidékre. - A vidéki klubhálózat, a művelődési házak, emlékházak, tájházak fölújítása mellett külön program szolgálja a vidéki múzeumok állományának a felfrissítését. A kistelepülésekre vándormozit és könyvtárbuszt tervezünk, és van egy kezdeményezésünk, amelynek az a célja, hogy a különböző nagy sikerű kiállítások körbemenjenek az országban. Például éppen az Európa kulturális fővárosa pályázat anyagait szeretnénk minél több helyen bemutatni. A most fölújított szolnoki zsinagóga magyar szecessziót bemutató kiállítását más városokba is elvisszük - Szegedre talán hajóval? - osztotta meg velünk hirtelen támadt ötletét a miniszter. Végezetül néhány személyes kérdésre is válaszolt. Megtudtuk, hogy februártól júniusig sajnos egyetlen könyv elolvasására sem futotta az idejéből (a nyáron már igen!), és hogy komoly koncentrációt igényelt tőle a szabad értelmiségi életmódjáról áttérni a hivatali ember életmódjára. A miniszteri elfoglaltságok kellemes része számára a művészeti és kulturális eseményeken való részvétel - mint a minapi Sziget-látogatás vagy a szegedi szabadtérin a Rómeó és Júlia megtekintése. Forrás: Délmagyar Online |
