- Az Attila című opera először és utoljára tavaly nyáron volt látható Budapesten, évad közben Debrecenben is sokan nézték meg. Különbözik-e valamiben az ottani előadás a Budapesten játszottól?
Alföldi Róbert: Lényegében nem, hiszen eredetileg is itt készült el, tavaly volt a Margitszigeten a bemutató, majd vittük Debrecenbe, és most visszakerül a Szabadtéri Színpadra. Ami abban különleges, hogy nagyon nehéz hangosítani, és viszi a homokot a szél a levegőben? Ezek a sziget sajátosságai?
- Nyilván szeretnél a jövőben is operát rendezni?
Alföldi Róbert: Hogyne! Már el is kezdtem a Kékszakállút, amit időközben letiltottak, és a jövő évadban megyek Versailles-ba, a kastélyba rendezni. Barokk kisoperákkal fogok dolgozni, Charpentier műveit. Versailles-ban hatalmas barokk műveltségi központ működik, ennek a korszaknak a legrangosabb művészeti alkotóhelye létesült a kastély területén. Soha nem hívtak meg még külföldi rendezőt, először fordul elő, hogy nemzetközi koprodukcióban dolgoznak. Az ottani decemberi bemutató után a bibliai történeteket feldolgozó darabot a Tavaszi Fesztiválon láthatja majd a magyar közönség.
- Úgy érzem, az opera műfaja nagyon lelkesít Téged.
Alföldi Róbert: Nagyon szeretnék még sok-sok operát rendezni. Különleges nekem ez a műfaj, mert eleve magában hordoz egyfajta emelkedett színpadiasságot. Így nem vethetik a szememre, hogy túl teátrálisan dolgozom, hiszen a műfaj eleve magában hordozza az emeltebb jelleget. És ráadásul én nagyon szeretem a zenét.
- Sok filozófus és esztéta szerint az opera a tökéletes mű, ami mindenek felett áll, ami a legteljesebben hat az érzékekre. Ezek szerint egyetértesz ezzel?
Alföldi Róbert: Hogy mindenek felett áll-e, azt nem tudom. A zene áll mindenek felett! A zene az, ami elvont eszközökkel tudja a legkomplexebben átjárni az egész lényedet. A szöveg már kicsit konkrétabb, a kép szintén. A zene az, ahol olyan képet látsz és olyan szöveget hallasz, amit éppen az indukál. Tehát ezért a zene az, ami mássá teszi az operát. De nem gondolom, hogy máshogy kell csinálni, mint bármi más színházat. Ugyanúgy kell csinálni. Csak épp nem beszélnek, hanem énekelnek. A zene hordoz magában egy kötöttebb drámaiságot, mint például egy Shakespeare-szöveg, ahol nincsenek átkötő sorok? Ott rajtad múlik, szabadabb vagy. Az operánál, amikor nem énekelnek, ott is hangsúlyos a drámaiság. Ettől kötöttebb egy kicsit a műfaj.
(folytatjuk)
Garancsi Ágnes
