A Sinéad Morrissey verseiből álló, Mundruczó Kornél rendezte estre nyerhetnek jegyet azok az olvasóink, akik megválaszolják az alábbi kérdést:
Nevezzen meg legalább egy Nobel-díjas ír költőt!
A választ a pr@kultura.hu címre várjuk, a megfejtők között 2-2 darab jegyet sorsolunk ki a keddi és a szerdai (október 11-12.) előadásra, a TRAFÓ - Kortárs Művészetek Házába. Kérjük, küldje el megoldásával telefonszámát is, hogy idejében értesüljön a nyereményéről.
A Trafó és a British Council bemutatja:
Zérus - Sinéad Morrissey versei
Rendező: Mundruczó Kornél
2005. október 11?12. 20h
A Trafó és a British Council kortárs irodalmi sorozata keretében brit költők műveit állítják színpadra a Trafó által felkért színházi rendezők. A Zérusban Mundruczó Kornél rendező formálja színházi estté az észak-ír költőnő, Sinéad Morrissey (1972-) verseit. Morrissey költészetének alapmotívuma az utazás, konkrét és átvitt értelemben egyaránt. A rendező két színésznővel és egy csapat fiúval álmodta színpadra a verseket, a brit bentlakásos iskolát idéző lenyűgöző színpadi környezetben.
Az észak-ír költőnőnek eddigi három kötete egy nagyívű költői pályát tár elénk. Sinéad Morrissey beutazta a fél világot Japántól Amerikán át Kínáig és Jordániáig. Jelenleg Belfastban él. Az otthontalanság, a szabadság, a spirituális ébredés és a biztonságkeresés útjai verseiben hol megrendítően okos, hol delejes erejű szólamokkal jelennek meg. A finom hangú és rendkívül formaérzékeny költőnő munkásságát díjak egész sora fémjelzi. Megkapta a Patrick Kabvanagh díjat, az Eric Gregory díjat, a Macaulay ösztöndíjat és jelölték a legrangosabb T. S. Eliot díjra is. Jelenleg a Queen?s Egyetem költő-rezidense.
Rendező: Mundruczó Kornél
Díszlettervező: Menczel Róbert
Jelmeztervező: Breckl János
Munkatársak: Petrányi Viktória, Hidvégi Anna, Gerő Marcell
Szereplők: Szamosi Zsófia, Tóth Orsi, Á. Szabó Ajtony, Bodor Richárd, Czár László, Deme László, Chován Gábor, Hudák Viktor, Kádas József, Kokics Péter, Krausz Gábor, Krisztik Csaba, Marosi Viktor, Moldván Levente, Pásztor Tibor, Reitter Zsolt, Soós Attila, Tompa Ádám, Törőcsik Tamás, Vincze Márton
Jegyinformáció kizárólag a jegypénztárban, a 215-1600 telefonszámon kérhető, 14h és 20h között, szombaton és vasárnap 17h és 20h között.
A költő: Sinéad Morrissey
?Portadownban születtem, Armagh megyében, Észak-Írországban és hatéves koromig egy republikánus lakótelepen éltem. Utána Belfastba költöztünk. A körülöttem levő emberek életét kitöltötte a 70-es évek erőszak-történelme, de erre csak jóval később jöttem rá, amikor a gyerekként átélt tünetekről kiderült, hogy ahhoz a betegséghez tartoznak, amit csak fokozatosan kezdtem megérteni. 16 éves koromig szüleim az Ír Kommunista Párt aktivistáiként rendszeresen elvittek a pártgyűlésekre, béketüntetésekre, május 1-i felvonulásokra és pártrendezvényekre. A belémnevelt meggyőződést, a rothadó kapitalizmusról és a hamarosan felvirradó szocialista utópiáról lassan kikezdte, hogy osztálytársaim mind középosztálybeli unionisták voltak, akiknek a szülei sose támogattak volna egy forradalmat. Az észak-ír társadalom két szigorúan elkülönült közösségre oszlott: a nacionalisták és az unionisták közösségére. A kommunista családi háttér és a megrögzött ateizmus csak erősítette bennem a sehová se tartozás, a diszlokáció érzését. Ír nevem volt, protestáns iskolába jártam, katolikus negyedben laktunk és nem ismertük se az ?Üdvözlégy Mária?, se a ?Sash? (Vállszalag: protestáns felvonulási induló) szövegét, halálra rémültünk a katolikus szobrok kínzó agóniájától és ki voltunk zárva a július 12-i ünneplésekből (hagyományos protestáns felvonulás). Mint esetleges ellenségek folyamatos fenyegetettségben éltünk mindkét közösség részéről. Sehová sem tartozni ? se katolikusnak, se protestánsnak nem lenni ? nem létező kategória volt a közgondolkozásban. A liberális szellemű gyerekkor ugyanakkor hihetetlen szabadságérzetet is adott nekem. Amikor szüleim elváltak és belfasti házunkat eladták, Németországba mentem egy évre túlélni a rámszakadt összezavarodottságot. Ráébredtem a különböző városok, helyek törékeny valóságosságára és az emlékezet hihetetlenül fontos szerepére, miközben új és új ideiglenes otthonokat építettem magamnak.?
A rendező: Mundruczó Kornél
?Megpróbáltam elképzelni, mi történik, ha három futballcsapatnyi férfi egy láthatatlan asztalnál egy költőnő szövegét tátogja; megváltozik-e a szöveg; megváltoznak-e a férfiak, hangjuk, alakjuk, férfiságuk feloldódik-e ebben a levegővel és szomorúsággal teli szövegben.
Nevezhetjük így ezt a vers-estet egy kísérletnek is, mely a nemek közti átjárhatóságról vagy átjárhatatlanságról hivatott szólni. Ebben a kísérletben tudom lefordítani a saját nyelvemre azt a kulturális sokszínűséget, ami ebben a költészetben megjelenik.
A kísérlet alanyai férfiak, akiknek fizikuma és arca maga a szöveg kontextusa. Nem mintha a szöveg róluk szólna, nem mintha a versek kizárólag a férfi és a női princípium párbeszédei lennének. A versek anyaga, a szöveg szövete azonban mégis olyan könnyű és egyszerű, ösztönösen tiszta, minden mellébeszélést és nehézkességet mellőző, hogy egyértelműen és vállaltan egy nő áll a szövegek mögött. Ezek a férfiak, akik zsinórok nélküli marionettként ülnek a láthatatlan asztalnál, zsinórokon lebegő tányérok és poharak mellett, mintha csak egy megbeszélésen, vagy vacsorán ülnének, hangtalanul tátogják ezeket a szövegeket, melyeket egy színésznő mond el. Így büszkén és magabiztosan üldögélve asztaluknál kiszolgáltatottaivá válnak a nő hangjának. Hangjának és gondolatainak. Ha nevetni támadna kedvük, nevetséges némaságukkal akkor is magukra cáfolnának. Nem menekülhetnek így egyetlen jelentés elől sem, amit ők maguk, bábuként csupán testükkel és gesztusaikkal hoznak létre.
Ha a kísérlet sikerül, akkor a férfikórus némán tátogó zavarában, kétségbeesettségében, sebezhetőségében és férfiassága természetes fölényében - a színpad úgy tűnik ezt hozza ki belőlünk ? ismét egy elemi párbaj születhet.?
