ZORBA

Színpad

Zorba alakja többféle műfajban megelevenedett már, s nem véletlen, hogy a színházak is rendre műsorra tűzik történetét. A görög férfi nem egyszerűen egy hős, neve és a nevével összefonódott szellemiség szinte jelképpé vált. Az őserő legyőzhetetlenségének szimbóluma, az élni akarás és élni tudás megtestesítője ösztönös természeti lény, aki intelligenciáját és életbölcsességét nem könyvekből, vagy mások tapasztalataiból meríti. Zorba személyisége, tudása és életfelfogása egy valódi és önmagából fakadó erő eredménye. S mivel mindnyájan ilyen igaz, csak önmagunktól függő életre vágyunk, örömmel látjuk viszont Zorba életfelfogását és tanításait.
 
 
A kis krétai faluban, Zorba a hagyományok és szokások uralmával szemben saját törvényeit és hajlamát követi. A történetben barátja és szellemi partnere Niko, aki a természeti lény ellenpontjaként a "civilizált" lényt, vagyis a társadalom konvencióit és törvényeit félő "agyonkulturált" embert testesíti meg. Az ő kettősük egyben jelképezi a filozófiák két irányát is: a létezésből és a gondolkodásból fakadó életszemlélet különbségét. Niko szenved a társadalmi létezés adta korlátoktól, bár sokszor nem is tudatosul benne ezen korlátok hatalma.
 
 
Zorba nem csak szembesíti saját gátlásai és félelmei hiábavalóságával, kiutat is kínál ebből a civilizációs börtönből. Megmutatja Nikonak, hogy élni csak örömmel érdemes, az élet, a létezés, a test adta lehetőségek szépségeit meg lehet és kell is találni, s nem kell a konvenciókat olyan véresen komolyan venni. Niko ugyan nem tud kibújni bőréből, de Zorba élete és tanácsai révén kezdi új színben látni önmagát és lehetőségeit. Történetük, példájuk nem csak szórakoztató, de önmagunkra vonatkoztatva is sok tanulsággal szolgálhat.
 
 
A Zorbát 1988-ban Bessenyei Ferenc játszotta, Bodrogi Gyula és Pethes György társrendezésében a Budapest Kingresszusi Központban.
1993-ban zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban, szintén Halasi Imre rendezésében, Faraghó András alakította a címszerepet.
 
 
SZEREPOSZTÁS:

Zorba: Nyirkó István
Niko: Mátyássy Szabolcs
Madame Hortense: Módri Györgyi
Melina, özvegy: Újhelyi Kinga
Mavrodani: Benczédi Sándor
Manolakosz: Kiss T. István
Pavli, a fia: Deme Róbert
Zaharia atya: Baj László
Szula, fogadósnő: Koncz Eszter
Lukasz, rendőr: Juhász Károly
Mimikó, Hortense szolgája: Máté P. Gábor
I. Moira: Topolcsányi Laura
II. Moira: Keresztes Gábor
III. Moira: Főző Ditta

Játéktér: Laczó Henriette m.v.
Jelmeztervező: Laczó Henriette m.v.
Zenei vezető: Lázár Zsigmond
Fordító: Bradányi Iván
Koreográfus: Gyenes Ildikó
Korrepetítor: Völgyesi Gyöngyi
Rendezőasszisztens: Trinfuj Mihály

Rendező: Halasi Imre

Bemutató: 2005. december 16. 19 óra