Tolcsvay László, Müller Péter és Bródy János darabjában az elismert, Nobel-díjas tudós, Doctor Herz régóta kísérletezik az álmokkal, a valósággal és a gondolatok határainak kiszélesítésével. A kutató mindössze harmincéves, és már mindent elért, ami a szakmájában lehetséges. Mindezek ellenére egy padlásszoba az otthona, és nem adja különleges találmányát a hatalomnak: a gépet, amely megeleveníti az emlékezetben és képzeletben létező személyeket. A Madách Színházban nagy sikerrel játszott darabot 2013. november 16-án mutatta be újra a Kecskeméti Katona József Színház, amely múlt héten a negyedszázados jubileum alkalmából díszbemutatót rendezett.
?Nem feltétlenül a jubileum okán állítottuk színpadra a Doctor Herzet, már korábban elhatároztuk, hogy elővesszük a művet, hiszen a nagy sikerszéria után, amelyet a Madách Színházban megélt, méltatlanul elfelejtődött. Valószínű, a legenda, amely annak idején körülvette a darabot, és az elismert szereplőgárda az oka, hogy eddig nem merték elővenni a Doktor Herzet. Az, hogy ez éppen egybeesett a 25. jubileummal, csak hab a tortán? ? mondta el Szerednyei Béla, rendező, aki huszonöt évvel ezelőtt szereplőként tűnt fel a musicalben.
?Az első előadás Nagy Viktor rendező vizsgadarabja volt, ezért egyrészről nagy lelkesedéssel vágtunk bele, hogy segíthessünk egy végzős főiskolásnak, ugyanakkor kételkedtünk a darab sikerében. Akkoriban még elképzelhetetlen dolognak tűnt ugyanis a negyedik dimenzió világa, nem is gondolkodtunk róla? ? mesél Szerednyei Béla a darabbal való első találkozás emlékeiről. A rendező úgy véli, a darab témája a mai viszonyok között aktuálisabb lehet: ?Ma már bekapcsoljuk a tévét, és minden második film a párhuzamos dimenziókról szól, ezért talán jobban érthető, közelebb állhat a fiatal közönséghez is a téma, akik már nem hallottak a régi, legendás előadásról.?
Szerednyei Béla számára a munka alapjául szolgált az 1988-as bemutató, mégis a rendezésében arra törekedett, hogy teljesen új előadást állítson színpadra. ?Szerettem volna, ha nem mondják azt, hogy a 25 évvel ezelőtti másolata, pedig Magyarországon általában a második rendezést ezzel a titulussal szokták illetni, akkor is, ha nem érdemelte ki. A jubileumi előadás után kapott visszajelzések szerencsére erre rácáfoltak: színházi kollegák is elmondták, hogy teljesen más ez a rendezés, mint az eredeti. A hangulata, az alapvető mondanivalója a szeretet fontosságáról, persze megmaradt a régi? ? fejtette ki a rendező.
A jubileumi előadásban az eredeti produkció szereplői közül egyébként Dunai Tamás is feltűnt, aki az ősbemutatón a címszerepet, a kecskeméti előadásban pedig Mezzabotta figuráját játszotta. Emellett a díszelőadás meglepetéseként a huszonöt évvel ezelőtti szereplőgárda tagjai a kecskeméti művésztársakkal karöltve együtt énekelték az előadás végén felcsendülő finálét. Az előadást az évadban, havi három alkalommal folyamatosan játsszák.
(Forrás: Kultúra.hu)
(Fotó:stop.hu)
