Miként illeszkedik pályájába ez a mostani díj?
Nem változtat rajta, hiszen megyek tovább az eddigi úton, melynek még nem látom a végét. Ez pedig jó, mert azt jelenti, van még mit tennem. Továbbra is ugyanúgy szeretnék szolgálni, mint eddig. A nézőkkel együtt gondolkodni, örülni, sírni, a kérdéseket együtt feltenni és azokra választ találni.
Közben magának a színésznek egyedül is meg kell találnia magát a színpadon?
Persze, a színházban önmagamat is keresem, egy laboratórium ez, ahol a színész folyamatosan önmagát vizsgálja, felteszi a kérdést, mit jelent embernek lenni. A díjak soha nem sarkalltak más gondolkodásra, nem éreztem magamat többnek általuk. Mindig ugyanúgy léptem színpadra attól függetlenül, hogy Beregszászon, Debrecenben, Budapesten, vagy éppen külföldön játszottam.
A debreceni és a beregszászi színházzal összeforrt a neve. Most pedig következik a Nemzeti.
Ott is mindent megteszek majd, ami tőlem telik. Mellette Debrecenbe is szeretnék visszajárni játszani, ha lesz rá alkalmam, ha netalán meghívnak egy-egy szerepre, szívesen fogom vállalni. Debrecenben úgy érzem, rátaláltam a saját nézőimre, akik értik azt a színházi nyelvet, amelyen beszélek. Sajnálnám, ha nem játszhatnék ezután a Csokonai Színház színpadán.
Számos szerepet eljátszott már. Tanult tőlük?
Nem lett volna bölcs dolog, ha nem tanultam volna a szereplőktől, melyeket alakítanom kellett. A színházcsinálás ugyanis önmagunk megismeréséről is szól?. Mindig levonom a tanulságot, ha észreveszem, hogy nem úgy viselkedem vagy cselekszem mint a kedvelt szereplőim. Ilyenkor meg is ?dorgálom? magam. Majdnem minden szerepből tovább viszek valamit az életbe. Szerencsére még nem kerültem szembe olyan szereppel, mellyel ellenkeznem kellett volna.
Olyannal sem, aki negatív?
Ha ?rossz? vagy ?negatív? figurát játszom, az olyan nekem, mint egy gyónás, a szerepem által megszabadulok a rossz tulajdonságaimtól.
A számos szerep ellenére van olyan, ami kimaradt és hiányzik még a listáról?
Nincs. Annyi mindent játszottam már a színpadon: nagymamáktól, anyukákon, fiatal lányokon keresztül számos karaktert formálhattam meg, nem skatulyáztak be, így nem kellett önmagamat ismételnem. Szerepálmom az, hogy meg tudjak maradni Szűcs Nelliként őszintének a színpadon.
Szűcs Nelli
Szűcs Nelli a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház alapítói közé tartozik, pályafutása a kezdetektől összefonódik a színházalapító-rendező Vidnyánszky Attilával. Számos, a beregszászi társulatnak nemzetközi elismerést is hozó darabban alakított fontos szerepeket, majd ő is követte Vidnyánszkyt a debreceni színházba ? írja róla a debreceni Csokonai Színház.
1993-ban diplomázott az Állami Karpenko-Karij Színház- és Filmművészeti Egyetem, 1993 óta a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház tagja, 2006 óta a debreceni Csokonai Színház tagja is. Idén Szűcs Nellinek nyújtotta át a Színész Díjat a Magyar Művészetért Díj-rendszer elnöke, Gubcsi Lajos író január 19-én a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház A vihar előadása után.
Trill Zoltán feleségeként nemcsak a színházban teljesít, hanem otthon a családi tüzet is őrzi. Egy interjújában elmondta: férje nem egy helyben ülő típus, éppen ezért az ő feladat volt, hogy kialakítsa a családi fészket.
A reggel 6 órától éjfélig talpón álló nő számos szerepet eljátszott már: Beregszászon kötetlenebb színházcsinálással ismerkedett meg, Debrecenben viszont már szigorú korlátok között kellett dolgozni. Viszont utóbbi helyen együtt dolgozhatott például az orosz Viktor Rizsakovval, aki az újdonság erejével hatott rá: ?Viktor másfajta gondolkodást képvisel, mint amit megszoktunk. Rálát arra, hogy nem a szót kell játszani, hanem annál magasabb rendű a feladat miközben nem kell megoldásokkal bemenni a színpadra, hanem a pillanat szül mindent? ? mondta el egy korábbi interjújában.
Eddigi pályája során játszott már többek között a beregszászi A három nővérben, a debreceni Fodrásznőben, de fellépett már a Magyar Színházban bemutatott Vadászat című darabban is.
