?A negyedik generációt képviselem az Eötvös-családban, Eötvös Ferenc báró, aki szülei tiltása ellenére elvette Winiczky Johannát és cirkuszművésznek állt, a dédapám volt? ? kezdi Loránd a legendás történetet. Bár az Eötvös-dinasztia indulásának híres történetét sokan ismerik, azt kevesen tudják, hogy a báróból kötéltáncossá lett Eötvös Ferenc nem sokkal a fia születése után eltűnt. ?Egy alkalommal elment megszervezni egy fellépést, azonban nem jött vissza többet: azóta sem derült ki, hogy baleset érte, elszökött vagy megtámadták. Annyit tudunk, hogy a brassói hegyekbe tartott éppen? ? idézi fel Loránd, akinek nagyapja, Eötvös Nándor, Ferenc és Johanna fia alapította meg az Eötvös-cirkuszt 1920-ban.
Wertheim Adrienne szintén többgenerációs cirkuszdinasztiába született: ?Gyerekkoromtól az életem része a cirkusz, mivel Lorándhoz hasonlóan én is zsonglőr családba születtem. A családunk cseh származású dinasztia, a dédnagyapám, Wertheim István a trianoni béke után Magyarországon telepedett le. A testvére Csehországban maradt, és az ily módon kettészakadt család két ága több évtizeden keresztül nem találkozott egymással? ? meséli Adrienne. A rendszerváltás után, amikor megnyíltak a határok, derült ki, hogy élnek ott rokonaik, így végül felvette a kapcsolatot a család másik részével. ?Nem beszéljük egymás nyelvét, csak olaszul tudunk szót érteni? ? mondja.
Gyerekként nagyon élvezték az életformával járó állandó utazást: míg Adrienne Magyarországot járta be családjával, Lorándék főleg külföldön léptek fel, így ő felnőttként ismerte meg a magyar tájakat. Jelenleg is a hagyományos vándorcirkusz artistáira jellemző életet élik, ugyanis létrejöttének 90. évfordulója alkalmából újraalapították az Eötvös-cirkuszt.
?Márciustól október végéig járjuk be az országot, illetve a határon túlra, például Szlovákiába, Erdélybe szoktunk utazni. Útközben szerződtetünk magyar és külföldi művészeket is egy-egy produkcióhoz, tehát nem kizárólag a családtagok lépnek fel. Amikor pedig a vándorcirkuszokban beköszönt a téli álom ? a novembertől márciusig tartó időszak ?, akkor beállunk külföldi társulatokhoz. Vagy épp, mint jelen esetben is, a Fővárosi Nagycirkuszban lépünk fel a saját produkciónkkal? ? mutatja be Loránd a műfajjal járó életet.
Elmondásuk szerint a cirkuszdinasztiákban nem kötelező ugyanazt a számot továbbvinni: a gyerekek mindenféle ággal megismerkednek, és a szülők előbb-utóbb úgyis meglátják, hogy mihez van tehetségük. Persze sokat számít a családi örökség: ?Mindketten csoportzsonglőr-számokat mutattunk be a családjainkkal, és együtt is a zsonglőr szakmát vittük tovább, pedig nem kényszerített minket erre senki. Egyszerűen ebben találtunk örömöt, és sikert?. Két gyermekükről még nem derült ki, továbbviszik-e a szülők mesterségét: ?Még a nagylányunk is kicsi ahhoz, hogy egyértelműen megmondhassuk, miben lesz igazán tehetséges. Egy biztos: minden vágya, hogy ott szerepeljen velünk a színpadon? ? meséli Adrienne.
Loránd szerint a zsonglőrszám egyik legfontosabb összetevője a koncentráció: ha szétesnek a gondolatok, akkor a produkció sem sikerül. Emellett elengedhetetlen a folyamatos gyakorlás, ha egy-két napot, hetet kihagynának, már nem teljesítenének megfelelően. ?Nagyon fontos még a megkomponáltság: nem elég a buzogányt dobálni, kell koreográfia, zene. Minden apró mozdulatot ki kell dolgozni, hogy a színpadon komplex műsorrá álljon össze a szám? ? mondja Adrienne. A cirkuszvilág technikailag is sokat fejlődik: húsz-harminc évvel ezelőtt csoda számba ment öt buzogánnyal zsonglőrködni, ma már héttel teszik ugyanezt. Elképzelhető, hogy egy-két évtized múlva már ez tűnik kevésnek.
A nemzeti intézmény minősítéstől Eötvös Loránd nemcsak a nézőszám növekedését várja, hanem annak a lehetőségét, hogy a műfaj a társadalom többféle rétegét is megszólítsa: ?A cirkusz Magyarországon alapvetően az egyszerű emberek körében ismert, és főként a gyerekek szórakoztatását látják benne. Nálunk a színházba járók például nem tekintik természetesnek, hogy cirkuszba jöjjenek. Külföldön más a helyzet: Németországban, Franciaországban a közönség ide is elegánsan, kiöltözve érkezik. Talán ez változik azzal, hogy nemzeti intézményként hivatalosan is a kultúra részévé vált a cirkuszművészet?.
Széles-Horváth Anna
