Úgy tudom, személyes vonatkozásai is vannak a történetnek.
Bizony. A főszereplő ugyanis szerelmi bánat miatt ? amelyben én is szenvedtem a próbák elején egy évvel ezelőtt ? ugrik le az épületről. A többi viszont már a képzeletem szüleménye, hiszen zuhanás közben az ablakokon keresztül különböző történeteket él át. Találkozik például halott édesanyjával, aki a szerelem nélküli fogantatásáról és arról vall, a hedonista élet mellett vágyott volna a biztonságot adó családra, de látható a halál miatt beteljesíthetetlen jövő is. A zuhanás közben meg-megállva játszódnak a jelenetek. Mégsem pesszimista, szomorú kicsengésű a darab.
Az előadás egy sanzonokkal teletűzdelt zuhanás ? írják az ajánlóban. Nem túl melankólikus így a darab?
Még ott áll a jellemzések között a derűs is.
És kiigazodik a néző ebben a hármasban?
Ugyan minden rendező úgy áll neki egy darabnak, hogy az hatalmas siker lesz, én, immár két előadással a hátam mögött, nyugodtan elmondhatom, hatalmas sikert arattunk. Annyira, hogy a bemutatón szűnni nem akaró tapsviharral búcsúztatták a színészeket, a közönség többször már a folyosóról tapsolta vissza őket ? azt tanácsoltuk ugyanis nekik, mivel a debreceni Stúdióban nem lehet a függöny mögé állni, csak a díszlet takarásából tudtak a tapsra kijönni, pár meghajlás után vonuljanak ki a folyosóra.
Pedig nem egy realista darab, van benne groteszk, egy kis szürrealitás, kicsit olyan, mint a Boris Vian-i ? például a szorongató aggodalmat az egyre szűkülő folyosókkal, vagy a zsugorodó házzal megjelenített ? világ, az impresszionizmust idézi.
Gondoltam ugyan, hogy lesz egy réteg, aki nagyon fogja ezt szeretni, de csak reméltem, hogy az átlagnéző érteni fogja a mondandónkat.
Boris Vian világa hamarosan filmben is látható lesz. De miként jeleníthetők meg különös képei a színpadon?
Én azt sem értettem, hogy valósítható meg filmen. Az előzetest megtekintve azonban meglepően tapasztaltam, hogy az alkotó tökéletesen megérti az írót. Nálunk ugyanez a nem átlagos kellékhasználattal valósul meg ? semmit nem arra használunk, amire való. Például kávét kérve a szereplő kannából kiöntött szemeskávét kap, és hiába absinthoznak minden jelenetben, maga az ivászat nem történik meg. Cselekvéseink mindig csak ?mintha? olyanok, amilyenek a valóságban. Nem szerettem volna az ivászatot ivászattal, a verekedést verekedéssel megmutatni, és ehhez alkalmazkodunk szövegileg is.
Mi ihlette ezt a különös világot?
Természetesen Boris Vian egyik novellája, amelytől a darabbal kapcsolatos munkák során teljesen elvált az előadás. A hangulata azonban megmaradt. Hozzá tartozik még, hogy a kezdet kezdetén egy sanzonesttel készültünk, ami a közös munka és a tollam nyomán egy történet kibontakozásához vezetett. Egyikünk sem akart ugyanis egy zongora mellett, kalapban előadott műsort, így elgondolkodtunk egy kerettörténeten ? miután azonban elkezdtem ezt írni, az túlnőtte magát a sanzonesten, lett belőle egy színdarab. A sanzonokat franciául éneklik a színészek ? a magyar fordítás giccses lenne, illetve a francia miatt megmarad a dalok hangulata is. Továbbá mozgásszínházi etűdök is helyet kapnak a darabban ? Mészáros Tibor ezeket kiválóan megvalósította a szerfüggő dohányos, szenvedélybeteg Macska szerepében.
Amikor darabbá kezdett formálódni a dolog, az immár Érdemes Művész Szűcs Nelli is csatlakozott hozzánk, bizonyos helyzeteket ekkor rá, és a többiekre írtam már.
A darab végkifejletét ne árujuk el. Annyit azonban elmondhatunk, hogy érdekelték-e a sanzonok a fiatalokat is?
Igen. Miközben ugyanis szórakoztat a darab, gondolkodásra is sarkall. A derűs zuhanás alcím is arra az élethelyzetre utal, mellyel a mai fiatalságnak is meg kell küzdenie.
Takács Erzsébet
