Ottlik Géza vette észre a következő meghatározást egy zsúfolt, öreg villamos párás ablakán, miközben a bőrfogantyúba kapaszkodva zötyögött a tömegben: „Mi a villamos? – Rút csingilingi ház.” Az írót örömmel töltötte el ez a járművön terjedő illékony népköltészet, mert, mint a Próza című kötetében megjelent, Mi a villamos? című írásában leszögezi: „Van ebben az együgyű sorban egy szikrája a költészetnek, a humornak, márpedig szentül hiszem, a költészet és a humor legalább olyan fontos nyersanyagok, mint a kőolaj vagy a szén, s legalább olyan közszükségleti cikkek, mint a búzaliszt vagy a szalonna.”
Nem kizárt, hogy erre az irodalomtörténetileg jelentős megfigyelésre egy UV típusú villamoson került sor, melynek első szerelvénye 1956-ban mutatkozott be a budapesti 2-es vonalon. 1956 és 1965 között négy sorozatban összesen 375 darab készült belőle, ezzel a legnagyobb darabszámban gyártott magyar villamostípus lett. Ez a típus közel fél évszázadon át, 2007-ig járta a síneket.
Designjuk, formai kivitelezésük az 1950-es évek hangulatát idézi, kívül lekerekített, robusztus formákkal, belül műbőr ülésekkel, dekoritlemezzel, paravánfalakkal, izzólámpákkal felszerelve. A múzeum gyűjteményébe tartozó 3414-es pályaszámú villamos motorkocsi az UV3-as szériába tartozik, 1960. május 2-án állt forgalomba Budapesten. A Közlekedési Múzeum tudósítása szerint ez lesz az egyik jármű, amelyet gondosan restaurálnak, majd „szoborjárműként kívánnak bemutatni az új állandó kiállításban”.
A másik megmentendő jármű egy 1000-es sorozatú villamos motorkocsi, mely típus tagjai a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság legnehezebb járművei voltak. A nevezetes, teljesen magyar gyártású villamosokból a BKVT társaság megrendelésére összesen 80 darab készült a Kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár, illetve a Ganz üzemeiben 1911 és 1912 között.
Az 1930-as, 1940-es évek fővárosi közösségi közlekedése egyik legjelentősebb résztvevőiként – erős motorjaiknak köszönhetően – Budapest legforgalmasabb villamosvonalain közlekedtek 73 éven keresztül. Mindez szintén a múzeum közleményéből derül ki, mint ahogy az is, hogy a restaurátorok gondoskodó kezeire bízott jármű egykor a Budagyöngye és a Zugliget közötti 58-as vonalon szállította az utasokat. A felújítás előtt álló 1061-es pályaszámú járművet 1911 és 1912 között gyártották, eredetileg favázas villamosként, majd 1958-ban acélvázasították, 1984-ben pedig leselejtezték.
