 |
| A Bartók Táncegyüttes Szegeden |
Fél évszázad nagy idő, nem csak egy ember, de egy intézmény életében is. Ha pedig egy együttes éveinek a száma egyenesen arányos az évtizedek alatt elért eredmények jelentőségével, akkor joggal mondható boldognak egy ilyen születésnap. A Bartók Táncegyüttest Timár Sándor koreográfus-táncpedagógus alapította 1958-ban, s a társulat hamarosan az egyik legnépszerűbb amatőr néptáncegyüttessé nőtte ki magát. A 70-es évek elejéig Molnár István és Timár saját, Bartók Béla műveire készített koreográfiáit alkalmazták. Rögtönzött paraszttáncot színpadon tőlük láthatott először a közönség, ezáltal köréjük szerveződött a mára hatalmas méreteket öltött, igen népszerű táncház-mozgalom, emellett pedig a hozzájuk kapcsolódó zenészek voltak azok, akik - recsegő lemezek helyett - élőben kezdték el játszani a népzenét. A legmeghatározóbb szerepet a legtöbb illetékes Martin György zene- és tánckutatónak tulajdonítja, aki munkásságával nagymértékben hozzájárult, hogy Timár Sándor és az együttes a megfelelő ösvényekre találjon. Az együttes ma a korábbi legsikeresebb koreográfiái mellett nem csak a jelenlegi művészeti vezetők munkáit, de vendég alkotóművészek tánckompozícióit is műsorán tartja. Nem csak a felnőttek, a fiatal korosztály is megtalálhatja itt a számítását: gyerekeknek és külföldieknek is szívesen tartanak táncházat, tánctanfolyamot mesékkel, játékokkal. A táncegyüttes életében olyan neves alkotók játszottak központi szerepet, mint például Sebestyén Márta népdalénekes, Sebő Ferenc népzenész, a Hagyományok Háza szakmai igazgatója, Ifj. Csoóri Sándor, a Muzsikás Együttes alapítója, vagy Kovács Gerzson Péter koreográfus, a TranzDanz alapítója. A már szinte egész Európát bejárt együttes - a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában november 9-én megrendezett - jubileumi gálaműsorán a közönség a '70-es évektől napjainkig láthat koreográfiákat. A fellépők közt lesznek régi és új tagok, kicsik és nagyok, megidézve az elmúlt évtizedeket, ezzel együtt megmutatva: a néptánc nem csak a nosztalgikus emlékidézésnek, hanem a vérpezsdítő közösségi élmény intenzív megélésének is tökéletes eszköze.
