Számos Carmen-feldolgozás született már a hazai táncszínpadokon: a Győri Balett repertoárjában Robert North meglehetősen hagyománykövető Carmenje szerepel, a Pécsi Balett számára Egerházi Attila készített ironikus (de számos részletében Mats Ektől átvett) koreográfiát, a Szegedi Kortárs Balett Juronics Tamás és Uri Ivgi kettős értelmezését, két egészen meglepő miliőbe helyezett koreográfiáját, a Carmen variációkat tartja műsoron. Frenák Pál KáOsz (Carmen hétszer) címmel alkotta meg saját verzióját, már nyomokban sem követve a történetet, annál többet megmutatva viszont a szenvedély és agresszió kettősségéről. A 2002-es Tavaszi Fesztiválon nem kevesebb, mint hét koreográfus szerepelt Carmen feldolgozásokkal, ami mutatja: a tüzes cigánylány (mellesleg meglehetősen sztereotip) figurája képes arra, hogy nagyon különböző alkotókat inspiráljon. Az eredeti mű tág asszociációs értelmezése tehát sok esetben igencsak javára válik a megszületett műveknek.
A Nemzeti Táncszínházban debütáló Magyar Carmen nem hagyományos táncszínházi előadás, hanem táncosok, énekesek, színészek, muzsikusok bevonásával készült produkció. Az eredeti cselekmény helyett az első világháború előtti Magyarországon, egy fiktív szabolcsi mezővárosban játszódó, nagyszabású szerelmi dráma várja a közönséget. Don José helyett Andris, egy szabolcsi fiú lesz Carmen rabja, és bekerül a történetbe egy új szereplő, Kata is. A szenvedély által hajtott szereplők tragédiáját a közelgő háború nagyítja világméretűvé. Az ötlet Novák Ferencé, a megvalósítás pedig fiáé, Novák Péteré, aki a rendezés mellett a dalszövegekért is felelős. Három koreográfus is részt vett a közös munkában, Horváth Zsófia, Lengyel Péter és Zsuráfszky Zoltán, a díszletet Valz Gábor, a jelmezeket Berzsenyi Krisztina tervezte. A főbb szerepekben Újhelyi Kinga/Fekete Linda, Tóth Márta/Egres Katinka, Dénes Zsolt és Hajdú Flórián lép fel, a fellépőgárdát pedig a Honvéd Táncszínház táncosai és zenészei teszik teljessé.
