Marika, Drosselmeyer, az Egérkirály, Stahlbaum tanácsos, Cukorország, karácsonyfa, ajándékdobozok és persze maga Diótörő herceg. Egyszóval a Karácsony elengedhetetlen zenés színházi eseménye a Diótörő. A tradicionális mű a Művészetek Palotájában kitágított játéktérben valósul meg, megszólal a teljes Csajkovszkij-partitúra a Kocsis Zoltán vezényelte Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangszerein, a rendező Novák János alapkoncepciója pedig az 1892-es eredeti, látványosságra törekvő előadási szándékhoz igazodik.
A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem akusztikai és technikai lehetőségeit kiaknázó rendezésben a szereplők bábokként, sőt óriásbábokként is megjelennek majd a színpadon. Az Orosz Klaudia tervei alapján megálmodott karácsonyfa világítás nélkül csak egy fehér kúp, de belülről színpompás világítás kelti életre, sőt még arra is képes, hogy a nézők szeme láttára nőni kezdjen. Az erkélyt egy óriási óralap uralja, mely később szárnyakat növesztve bagollyá változik. Ilyen és ehhez hasonló csodák teszik teljessé az előadást.
