ELŐSZÖR MAGYARORSZÁGON: Merce Cunningham Dance Company (USA)

Színpad

Merce Cunningham vitathatatlanul a modern tánc korszakalkotó mestere.Táncosai az egyedülálló Cunningham-technikával dolgoznak, előadásaik a tánc mellett mindig különleges zenei élményt is jelentenek. Absztrakt táncművei az emberi mozdulatot állítják a középpontba. Táncos kísérletei nem csak számtalan koreográfus generációt inspiráltak, de felszabadítólag hatottak a kortárs művészetek más ágaira is. Kidolgozott egy sajátos tánctechnikát - a nevével fémjelzett Cunningham-technikát -, amelyet ma a világ modern táncművész képzésében alaptananyagként oktatnak.

Táncosként első tréningjét és színházi tapasztalatait a Seattle-i Cornish School-ban szerezte. 1935-től Martha Graham együttesének szólistája volt. Graham támogatta a fiatal tehetséget, aki 1945-ben maga is koreografálni kezdett az együttes számára.

1952-ben alakította meg saját együttesét - a Merce Cunningham Dance Company-t -, amelyben folytatta művészi felfedező útját. Noha műveit a dadaista szellem hatja át, mégis magas technikai virtuozitást követel meg táncosaitól.

Cunningham a kezdetektől fogva együtt dolgozott a kortárs komolyzene egyik legnagyobb alakjának számító John Cage zeneszerzővel. Együttműködésük eredménye: zene a fülnek és lélegzetelállító látvány a szemnek.

Cunningham darabjait a világ valamennyi jelentős színháza műsorára tűzte, többek között a New York City Ballet, a Ballet of the Paris Opéra, az American Ballet Theatre (ABT), a Boston Ballet, a White Oak Dance Project, a Pacific Northwest Ballet, a Pennsylvania Ballet, a Zürich Ballet, és a Rambert Dance Company.

BIPED (1999)

A darab az új animációs technológiák nyújtotta lehetőségekkel játszik, és a mozdulat művészi megragadásával kísérletezik. A táncosok mozdulatait, de nem fizikai megjelenésüket, Paul Kaiser és Shelley Eshkar digitális képekké alakították át. A két képzőművész - Cunninghammel együttműködve - a koreográfust inspirálva járult hozzá egy új, "virtuális" koreográfiához.
A BIPED komoly sikereket ért el az elmúlt években: az Amerikai Táncfesztivál (ADF) Doris Duke díjjal tüntette ki, és meghívták a londoni Barbican Centre-be is.

Zene: Gavin Bryars, Biped
Díszlet: Shelley Eshkar, Paul Kaiser
Kosztüm: Suzanne Gallo
Világítás: Aaron Copp

Táncosok: Cédric Andrieux, Jonah Bokaer, Lisa Boudreau, Brandon A.Collwes, Julie Cunningham, Emma Desjardins, Holley Farmer, Jennifer Goggans, Rashaun Mitchell, Koji Mizuta, Marcie Munnerlyn, Daniel Squire, Andrea Weber

Zenészek: John King, Takehisa Kosugi, Audrey Riley

Suite for Five (1956-1958)

A darabot Cunningham eredetileg 1956 és 1958 között készítette maga és Carolyn Brown táncosnő számára. 2002-ben, az együttes 50 éves fennállásának emlékezetére újította fel egyik jelenlegi táncosa, Robert Swinston. Az alapos "régészeti" munka eredménye a lenyűgözően szép koreográfia, mely a táncosok csendes intenzitásában, visszafogott mozdulataiban teljesedik ki. A darab a várakozás és rácsodálkozás, a lecsupaszított mozdulatok élményét nyújtja nézőjének.

Zene: John Cage, from Music for Piano
Jelmez: Robert Rauschenberg
Világítás: Beverly Emmons

Táncosok: Cédric Andrieux, Lisa Boudreau, Jennifer Goggans, Rashaun Mitchell, Andrea Weber

Zenész: TBD

Sounddance (1975)

Az 1975-ben készített Sounddance sem vesztett semmit frisseségéből.
A kritika elegáns hancúrozásnak, pasztoráli idillnek nevezi a darabot, mely elektronikus zenére, komputerizélt mozdulatokra és hangélményekre épít.

Zene: David Tudor, Untitled 1975/1994
Díszlet és jelmez: Mark Lancaster
Világítás: Aaron Copp and Mark Lancaster

Táncosok: Cedric Andrieux, Lisa Boudreau, Holley Farmer, Jennifer Goggans, Rashaun Mitchell, Koji Mizuta, Marcie Munnerlyn, Daniel Squire, Robert Swinston, Andrea Weber

Zenész: Takehisa Kosugi

EVENT

A első EVENT (Esemény) 1964-ben jött létre a bécsi Museum des 20. Jahrhundertsben. Az EVENT egy kollázs, amelyben a már repertoáron lévő darabokból és új anyagok, ötletek továbbfejlesztéséből születik meg egy teljesen egyedi produkció. Minden "Esemény" egyedülálló, ezáltal lehetőséget teremt a nézők számára, nemcsak egy táncest, hanem magának a táncnak a megtapasztalására. Az "Esemény" mindig az adott színpad, annak adottságai és atmoszférája ihleti. Ez jelen esetben a Művészetek Palotája Fesztivál Színháza lesz.